Szent Erzsébet R. K. Egyházközség

A New Jersey állambeli magyar katolikus közösség megszervezése a 20. század elején kezdődött, amikor a hívek lelkipásztori ellátását kezdetben Ft. Perényi László biztosította Perth Amboy-ból. Az önálló egyházközség 1914-ben jött létre Ft. Dr. Szabó János vezetésével, aki rövid időn belül fatemplomot és plébániát építtetett, megalapozva a közösség intézményes életét. A következő években több lelkipásztor váltotta egymást: 1920-ban Csáktornyái István lett a plébános, majd 1922 és 1925 között Hudecz Rudolf Woodbridge-ből látta el a híveket. A közösség történetének első nagy törését az 1925-ös tűzvész jelentette, amikor a fatemplom leégett. Az újjáépítés Szabó József nevéhez fűződik, aki új templomot emelt, ezzel biztosítva a plébánia folytonosságát. Az 1928-ban kinevezett Csányi László idején az egyházközség nemcsak stabilizálódott, hanem jelentős közösségi és társadalmi fejlődésen ment keresztül. Sorra alakultak a különböző egyesületek: a Katolikus Férfiak Köre, a Szent Jakab Ifjúsági Klub, az Anyák Köre és a Szent Erzsébet Leányklub, amelyek a vallási élet mellett a magyar közösségi identitást is erősítették. A harmincas évek közepén rövid ideig Kiss Gyula vezette a plébániát, majd ismét Csányi László következett, de az igazi szervezeti fellendülés 1937-től, P. Hajós Márk ferences szerzetes érkezésével bontakozott ki. Az ő feladata kezdetben az adósságok rendezése volt, de tevékenysége messze túlmutatott ezen. Széleskörű közösségépítő munkát végzett: meghívta az Isteni Szeretet Leányai nővéreket az oktatás megszervezésére, és számos vallási és társadalmi szervezetet alapított, köztük a Szent Név Társulatot, a Mária Kongregációt, a hitoktatási mozgalmat, a Szent Cecília Énekkart, a cserkészetet és az Ifjú Házasok Körét. A plébánia életének intenzitását jelzi, hogy vasárnaponként három szentmisét tartottak, amelyek közül egy már angol nyelven zajlott, tükrözve a közösség fokozatos nyelvi és társadalmi átalakulását. A második világháború után Huber Antal tizenhét éves plébánosi szolgálata (1946–1964) viszonylagos stabilitást hozott, majd Chonkó János vette át a vezetést. A későbbi évtizedekben azonban – az amerikai magyar egyházközségek többségéhez hasonlóan – itt is megindult a lassú hanyatlás: a hívek száma csökkent, a magyar nyelv használata visszaszorult, és a közösség egyre inkább beolvadt a helyi, angol nyelvű egyházi struktúrába. Az elmúlt évtizedek fejleményei ezt a folyamatot véglegesítették. 2010-ben az egyházközséget beolvasztották az Isteni Irgalmasság Plébániába, ami a magyar nemzetiségi jelleg intézményes megszűnését jelentette. A templomépület még egy ideig fennmaradt, de végül 2018-ban azt is eladták a városnak, így a közösség egykori központja elvesztette eredeti funkcióját. Az egyházközség története így egy jól kirajzolható ívet mutat: a bevándorlók által létrehozott és felépített intézmény a két világháború között virágzott, majd a 20. század második felében fokozatosan átalakult és meggyengült, míg végül a 21. század elején megszűnt önálló plébániaként. A legújabb fejlemények már nem a közösség megújulásáról, hanem történeti lezárulásáról szólnak: az egykori magyar templom ma inkább emlékhelye egy valaha élő és jelentős diaszpóra-közösségnek.