Leírás
Akron városa – Clevelandtől délre – a 20. század elején az amerikai gumigyártás egyik központjaként jelentős számú bevándorlót vonzott, köztük sok magyar munkást is, főként a Dunántúlról és a Matyóföldről. A gyorsan növekvő közösség vallási és kulturális igényei nyomán 1915-ben, Solymos Oszkár buzdítására megalakult a Jézus Szíve római katolikus magyar egyházközség. Kezdetben saját templom híján a hívek a helyi St. Bernard-templomban gyűltek össze szentmisére, és az első években több pap is rövid ideig szolgálta a közösséget, míg végül megszilárdult a plébánia szervezete.
A közösség első igazán meghatározó lelkipásztora Pupinszky Nándor volt, aki 1920-tól 1959-ig, közel négy évtizeden át vezette az egyházközséget. Az ő idejében, Böhm Károly ösztönzésére, 1925-ben felépült a templom, majd 1935-ben közösségi terem is létesült, amely a vallási élet mellett a magyar közösségi és kulturális élet fontos színterévé vált. A plébánia nemcsak lelkipásztori központ volt, hanem identitásőrző intézmény is: magyar iskola működött, és a Magyar Ház is a közösségi élet szerves része lett.
Pupinszky halála után rövid átmeneti időszak következett, majd 1959-ben Bartkó Alajos lett a plébános, aki 1982-ig szolgált. Az ő működése alatt a plébánia még stabil közösség maradt, bár már érzékelhető volt a második-harmadik generáció asszimilációja és a magyar nyelv fokozatos visszaszorulása. Fontos esemény volt 1974-ben Mindszenty József bíboros látogatása, amely nemcsak lelkipásztori, hanem nemzeti szempontból is jelentős megerősítést adott a híveknek. Ebben az időszakban a Szociális Testvérek is fontos szerepet vállaltak: az oktatásban, hitoktatásban és a közösségi élet szervezésében is aktívan részt vettek.
Az 1980-as évektől a plébánia egyre inkább a fogyatkozó magyar közösség kihívásaival szembesült. Rövidebb ideig szolgáló papok követték egymást, majd 1987-ben Zalotai József érkezése új lendületet adott az egyházközségnek. Az ő idejében megerősödtek a lelkipásztori programok: rendszeressé váltak az elsőpénteki ájtatosságok, zarándoklatokat szerveztek a burtoni kegyhelyre, látogatták a betegeket, és kétnyelvű egyházközségi értesítőt adtak ki. A közösség nemzetközi kapcsolatai is élénkek voltak, amit Paskai László bíboros és Miklósházy Attila püspök látogatásai is jeleztek. Zalotai 1992-es távozása után a plébánia amerikai vezetés alá került, de a magyar nyelvű lelkipásztori szolgálat nem szűnt meg: ferences szerzetesek segítették a misézést, és Balássy Géza diakónus 2003-ig rendszeresen magyarul prédikált.
A 2000-es évekre a közösség már jelentősen megfogyatkozott, és a magyar nyelv használata is visszaszorult. Balássy Géza 2004-ben bekövetkezett halála egy korszak lezárását jelentette, hiszen ő volt az utolsó olyan állandó lelkipásztori szereplő, aki következetesen magyar nyelven szolgált. Ezt követően a magyar jelenlét inkább alkalmi jellegűvé vált, és a plébánia működése egyre inkább az angol nyelvű egyházmegyei struktúrába illeszkedett.
Az elmúlt évtized fejleményei ezt a hosszabb folyamatot erősítik meg. Az akroni katolikus plébániák szerkezeti átalakítása során a korábbi nemzetiségi alapú közösségek nagy része összevonásra került vagy megszűnt, és a Jézus Szíve templom is ebbe a folyamatba illeszkedett. A magyar jelleg ma már nem meghatározó, inkább történeti emlékként van jelen. Ugyanakkor a helyszín továbbra is őrzi a magyar múlt nyomait: az épület, a közösségi terek és a helyi emlékezet egyaránt tanúskodnak arról, hogy a 20. század első felében itt virágzó magyar katolikus élet zajlott.
Összességében az akroni Jézus Szíve egyházközség története jól példázza az amerikai magyar katolikus közösségek sorsát. A kezdeti gyors intézményépítést és virágzást hosszú stabil korszak követte, majd a társadalmi és demográfiai változások hatására fokozatos hanyatlás és átalakulás következett be. A legújabb fejlemények nem egyetlen látványos eseményhez köthetők, hanem ahhoz a folyamathoz, amelyben a közösség nemzetiségi jellege háttérbe szorult, miközben történeti öröksége tovább él az épületben és az emlékezetben.
