Leírás
A 19. század végén Bridgeport városába jelentős számú magyar bevándorló érkezett, különösen Abaúj vármegye területéről. A közösség lelkipásztori ellátását kezdetben Ft. Csernitzky István biztosította, aki először a Szent Péter-kápolnában, majd a Szent Antal-templomban mutatott be magyar nyelvű szentmiséket. A hívek gyors gyarapodása nyomán 1896-ban megalakult a Szent István egyházközség, amelynek első plébánosává a püspök Csaba Györgyöt nevezte ki. Az ő idejében, 1899-ben felépült a templom, és Franciaországból Szentlélek-nővéreket hívtak, akik az egyházközség oktatási életét segítették.
Csaba György korai halála után Madár János, majd Neurihrer Ödön vezette a plébániát, míg 1914-től kezdődően hosszú időre ismét Csernitzky István került a közösség élére. Az ő 34 éven át tartó plébánosi működése a bridgeporti magyar katolikus élet meghatározó korszaka lett. Munkáját segédlelkészek támogatták, köztük ferences szerzetesek és világi papok, miközben a közösség egyre szervezettebbé vált. Az oktatás és a hitélet erősítésére magyar apácák tanították a gyermekeket, és az egyházközség jelentős lelki központtá fejlődött.
A két világháború közötti időszak különösen gazdag volt egyházi és közösségi eseményekben. Számos ismert magyar egyházi személy tartott itt missziót és lelkigyakorlatot: többek között Bangha Béla jezsuita, Zadravecz István tábori püspök, Tóth Tihamér és Scheffler János, valamint Hanauer István püspök. Ezek az alkalmak nemcsak vallási megújulást hoztak, hanem erősítették a közösség magyar identitását is. 1926-ban új iskola épült, egy évvel később pedig megalakult a cserkészcsapat, ami jól mutatja, hogy az egyházközség a fiatalok nevelésére is nagy hangsúlyt fektetett. Csernitzky István személyes példája számos papi és szerzetesi hivatást is ébresztett a közösségben.
A plébános aktívan részt vett a magyar egyházi élet nagy eseményeiben is: jelen volt a budapesti Szent Imre-év ünnepségein, valamint az 1938-as Eucharisztikus Világkongresszuson, ami a diaszpóra és az anyaország közötti kapcsolatok élő voltát jelzi. 1946-ban az egyházközség és plébánosa aranyjubileumát ünnepelte, ami a közösség erejét és tartósságát bizonyította. Csernitzky István 1948-ban bekövetkezett halála azonban egy korszak végét jelentette.
Utódai, Bodnár Vince, majd Seregély Zoltán még igyekeztek fenntartani a közösséget, de a társadalmi és városszerkezeti változások már visszafordíthatatlan folyamatokat indítottak el. A magyar lakosság fokozatosan elköltözött, a városrész elnéptelenedett, majd nagyrészt lebontották. A templomot 1971-ben tűz pusztította el, ami szimbolikus és tényleges értelemben is lezárta a bridgeporti magyar katolikus közösség történetének egyik fejezetét. Ezt követően a püspök megszüntette az önálló plébániát, és azt a fairfieldi magyar egyházközséghez csatolta.
Az elmúlt évtizedekben a bridgeporti magyar jelenlét már nem intézményes formában él tovább, hanem történeti emlékezetként. A városrész átalakulása és az egykori közösségi terek eltűnése miatt a plébánia fizikai öröksége is nagyrészt megszűnt, ugyanakkor a története jól példázza az amerikai magyar katolikus közösségek sorsát: erős kezdet, virágzó intézményes élet, majd a 20. század második felében fokozatos felbomlás és beolvadás.
