Árpádházi Szent Margit R. K. Egyházközség

Az Árpád-házi Szent Margit egyházközség Clevelandben, a Buckeye Road környékén kialakuló magyar bevándorló közösség lelkipásztori igényeire válaszul jött létre az első világháború éveiben. A szerveződés 1917-ben indult meg, amikor a helyi magyar katolikusok kezdeményezésére a püspök Roth Richárd atyát bízta meg a misszió vezetésével. Az első szentmisét 1919-ben mutatták be, majd 1921-ben a közösség plébániai rangot kapott, élén Rickert Ernő atyával. Az egyházközség gyors fejlődésnek indult: 1922-ben felépült az első templom és közösségi épület, majd néhány évvel később nagyszabású bérmálásra került sor Zadravecz István püspök vezetésével. A hitoktatásban fontos szerepet játszottak a Szociális Testvérek. A növekvő közösség igényei miatt új, nagyobb templom és iskola építésére került sor, amelyet Koller András atya vezetésével valósítottak meg; az új templomot 1930-ban szentelték fel. Koller atya hosszú szolgálata alatt a plébánia a clevelandi magyarság egyik legfontosabb lelki és közösségi központjává vált. Az egyházközség különleges helyet foglal el a magyar emigráció történetében azzal is, hogy védőszentjéül már szentté avatása előtt Árpád-házi Margitot választotta, amit később külön római engedéllyel hagytak jóvá. A plébánia intézményrendszere tovább bővült: iskola és nővérház is létesült, ahol az Isteni Megváltó Leányai végeztek oktatói és nevelői munkát. Figyelemre méltó, hogy mindezt jelentős anyagi terhek, hitelfelvétel nélkül sikerült megvalósítani még a gazdasági világválság idején is. A második világháborút követően a városszerkezet átalakulása a közösséget is érintette: a hívek egyre nagyobb számban költöztek a külvárosokba. Mundweil János és Hoffman Dezső atyák idején a plébánia létszáma fokozatosan csökkent. A folyamat Rosko László atya szolgálata alatt érte el csúcspontját: a régi templomot eladták, és a közösség új helyszínen, Orange Village-ben szerveződött újjá. Az új templom és közösségi központ felszentelésére 1993-ban került sor. A plébánia története jól példázza a magyar katolikus diaszpóra intézményépítő erejét, valamint azt a folyamatot is, amelyben a klasszikus etnikai plébániák a 20. század második felére alkalmazkodni kényszerültek az amerikai társadalmi és demográfiai változásokhoz.