A rendbe 1909. augusztus 21-én vették fel. Teológiai és filozófiai tanulmányai mellett elvégezte a tanítóképzőt is. 1916. május 9-én Gyulafehérváron szentelték pappá. 1918-ban menekülnie kellett, 1918. december 28-án a Székely Hadosztálynál jelentkezett, s
tábori lelkésszé nevezték ki. A fegyverletételt követően, az erdélyi magyarság megbízásából 1919. július 18-án, Szegeden jelentkezett a Nemzeti Hadseregbe. 1919-ben román hadifogságba került, Nagyszebenbe hurcolták.
Tevékenyen részt vett a Nyugat-magyarországi felkelésben, majd Zadravecz István tábori püspök ökonómusa lett. Részt vett a frankhamisítási és a Cseh-Szokol hamisítási ügyben. Később Csorváson volt nevelő. Az USA-ba 1930-ban érkezett.
Az USA-ból hazatérve 1939-ben Garancspusztán gazdaságot bérelt. 1945-ben Csobánkára költözött. 1954. július 13-án letartóztatták. A budapesti Fővárosi Bíróság Jónás Béla vezette tanácsa, 1954. december 23-án a népköztársaság megdöntésére irányuló szervezkedés vezetése és háborús bűntett miatt életfogytiglani börtönre, egyes jogaitól való 10 évi eltiltásra és teljes vagyonelkobzásra ítélte. A Legfelsőbb Bíróság 1955. március 29-én az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta. 1956-ban Márianosztráról szabadult, a forradalom és szabadságharc után önként jelentkezett a pomázi rendőrőrsön. 1963-ban büntetésének hátralévő részét kegyelemből 5 év próbaidőre változtatták. Súlyos betegen, 1964. július 9-én a Pannonhalmi Szociális Otthonba került, s ott hunyt el néhány nappal később.