1902-ben lépett be a ciszterci rendbe. Matematika-fizika szakos tanári és bölcsészdoktori oklevelet szerzett. 1910-ben pappá szentelték. A rendből 1916-ban kilépett, majd áttért református vallásra, ezután Debrecenben református lelkészi vizsgát tett. 1916-1918 között Budapesten polgári iskolai tanár, 1918. november és 1919. március között a Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium államtitkára, a Tanácsköztársaság idején a Polgári Iskolai Tanárképző Intézet és a Közoktatásügyi Népbiztosság agitátorképző iskolájának tanára. Utána tanári állásától megfosztották. 1921–1923 között a Független Szemle című ellenzéki folyóirat szerkesztője. Illegális röplapok kiadása miatt perbe fogták. Angliába menekült. 1925-ben visszatért, másodszor is perbe fogták és 18 havi börtönre ítélték. A börtön elől újra elmenekült, Bécsbe ment, majd kivándorolt Kanadába. 1928-tól 1949-ig a Torontói Minden Nemzetek Egyházának (United) szolgált. 1939 és 1951 között kiadja és szerkeszti a Tárogató című havilapot. A második világháború alatt a Károlyi Mihályhoz közel álló Kanadai Magyar Demokratikus Szövetség alelnöke. 1950-ben visszatért a katolikus hitre, majd később a papi szolgálathoz.

Abelard Ethikája. Tanulmány. (Bp., 1909);
A vallás lélektana (Pécs, 1915);
A katholikus papság lélektana: valláspszichológiai tanulmány a róm. kath. papságról (Bp., 1916);
A protestantizmus szelleme (Bp., 1917);
A vallás a kommunista társadalmakban (Bp., 1919);
A vallásfilozófia alapvonalai (Bp., 1921);
A vallási fejlődés útjai (Bp., 1922);
Kereszténység és modern élet (Kolozsvár, 1926).
Jegyzetek Madách Imre: Az ember tragédiájához; Christian Press, Winnipeg, 1945