A polgári iskola elvégzése után lakatosinas, majd műszerésztanonc lett. 1921-ben lépett be a szalézi rendbe. 1923. augusztus 2-án tette le első fogadalmait. Érettségi után Torino-Crocetta-ban (Olaszország) végezte a teológiát, ahol 1931. július 5-én pappá szentelték. A II. világháború alatt a budapesti Pápai Nunciatúrán végzett értékes munkát sok üldözött személy megmentésére. A kiutasított Angelo Rotta nuncius társaságában hagyta el az országot 1945 áprilisában. Rövid ideig a regioi fogolytábor lelkésze volt. 1947-ben telepedett le Kanadában, de közben több alkalommal az USA-ban is élt.

A magyar szalézi rend nekrológja szerint:
A polgári iskola elvégzése után lakatosinas, 1917-ben műszerész tanonc. 1921-ben belépett a Szalézi Társaságba, 1923. VIII. 2-án Péliföldszentkereszten fogadalmat tett.

Érettségi után elöljárói Olaszországba küldik. 1927-31 között Torino-Crocettán teológiát végzett, 1931. VII. 5-én Torinóban szentelték pappá.

Hazatérve Óbudán, Esztergomtáborban nevelő, 1933-ban Gyulán, 1937-ban Újpesten találjuk. 1941-ben Rákospalotán intézeti igazgató, 1941-42 között tartományfőnöki titkár, 1944-47 között nunciusi másodtitkár.

A II. világháború alatt a Pápai Nunciatúrán végzett értékes munkát sok üldözött személy megmentésére. A kiutasított Angelo Rotta nuncius társaságában hagyta el az országot 1945 áprilisában. Rövid idegig a regioi fogolytábor lelkésze volt.

1947-ben Kanadába távozott Először Jaquet Riverben működik, majd 1954-ben Edmontonban igazgató, 1957-ben plébános, 1960-80 között ugyanott a Don Bosco Technical Institute-ban tanulmányi felügyelő.