Szent Margit R. K. Egyházközség

A louisianai Albany közelében fekvő Hungarian Settlement, magyar nevén Árpádhon katolikus közössége az 1890-es évek végétől szerveződött meg. A műemléki dokumentáció szerint a magyar bevándorlókat 1896 táján a Charles Brakenridge Lumber Company hirdetései vonzották a vidékre, amelyek munkát és földvásárlási lehetőséget ígértek. Az első telepesek között Julius Bruskay, Tivador Zboray és Adam Mocsary neve szerepel, és a közösség 1910-re már 65 családot, összesen 291 főt számlált. A telepesek Árpádhon néven emlegették lakóhelyüket, vagyis „Árpád helyének”, tisztelegve a magyar történeti hagyomány előtt. Ebben a megerősödő közösségben épült fel 1910-ben a Szent Margit katolikus templom. A National Register dokumentációja szerint a helyi katolikusok számban nagyobb közösséget alkottak, mint a reformátusok, ezért ők emelték a település nagyobbik történeti egyházi épületét, amelyet 1912-ben szenteltek fel. A forrás külön kiemeli, hogy a templomot Magyarország egyik patrónájáról nevezték el, ami jól mutatja, hogy az épületet kezdettől nemcsak vallási, hanem magyar közösségi jelképnek is szánták. Az épület fa szerkezetű, gótikus újjászületés stílusú templom. Bazilikális alaprajza van, középen emelkedő bejárati toronnyal, harangszinttel és toronysisakkal. A hajót egyszerű, deszkaborítású falak határolják, a szentély félköríves záródású apszisban végződik, két oldalán kisebb helyiségekkel. A belső tér fölött hegyes, fából készült boltozat húzódik, a hátsó részen pedig karzat található. Különösen figyelemre méltó, hogy az oltár fölött magyar felirat áll: „Dicsőség mennyben az Istennek”, amely a templom magyar eredetét ma is érzékelteti. A templomon az idők során történtek változtatások, de történeti jellege megmaradt. A dokumentáció szerint az utóbbi évtizedekben alumínium burkolat került a külső falakra, egy kisebb hátsó szárnnyal is bővítették, a torony alján pedig bejárati előépítményt és akadálymentes rámpát alakítottak ki. Az eredetileg átlátszó ablakok később színes üvegezést kaptak. Mindezek ellenére a műemléki értékelés úgy fogalmaz, hogy az épületet a történeti korszak embere ma is azonnal felismerné, vagyis megőrizte történeti integritását. A Szent Margit-templom jelentősége nemcsak az építészetében, hanem a közösségi életben is megmutatkozott. A műemléki leírás szerint Árpádhon történeti életét leginkább a két fennmaradt magyar templom, a Szent Margit katolikus és a magyar presbiteriánus templom képviseli. Ezek nem csupán istentiszteleti helyek voltak, hanem a magyar közösség társadalmi és kulturális központjai is. A templomhoz tartozó, az 1920-as években épült gyülekezeti terem szintén történeti jelentőségű, mert ez és református párja afféle közösségi központként szolgált a település életében. A korábbi magyar nyelvű visszaemlékezés ezt azzal egészíti ki, hogy a templom hosszú időn át a helyi magyar katolikus hagyományok egyik legfontosabb őrzője maradt. Bár a szentmiséket később már angolul mondták, és a közösségnek egy idő után nem volt magyar papja, számos magyar elem fennmaradt: magyar énekek hangzottak fel ünnepeken, magyar nyelvű ima kapcsolódott az úrfelmutatáshoz, és a templomhoz vallási és közösségi szokások egész sora kötődött. Így a Szent Margit-templom nemcsak az albanyi magyar katolikusok vallási központja volt, hanem a közösségi emlékezet egyik legfontosabb helye is. A magyar hagyományok fennmaradásának tágabb történeti keretét az is jelzi, hogy a National Register a templom jelentőségét kifejezetten a helyi magyar etnikai örökséghez kapcsolja, és a jelentőség időszakát 1910 és 1941 közé teszi. A templom történeti értékét hivatalosan is elismerték, amikor 1992. január 28-án felkerült a National Register of Historic Places jegyzékére. A jelölés szerint helyi jelentőségű épület az etnikai örökség területén, és a Hungarian Settlement történetének egyik legfontosabb fennmaradt emléke. Ezért a Szent Margit-templom ma nemcsak egy régi louisianai katolikus templom, hanem az amerikai magyar múlt egyik kiemelkedő történeti emlékhelye is.