Szent István R. K. Egyházközség

A chicagói magyar katolikus közösség intézményes megszervezése a 20. század elején kezdődött meg, amikor 1903-ban a város déli részén létrejött a Magyarok Nagyasszonya Egyházközség, amely az első tartósan működő magyar plébániának tekinthető a térségben. A közösség kialakulása szorosan összefüggött az ipari bevándorlás hullámával, amely jelentős számú magyar munkást vonzott Chicago gyárnegyedeibe, és amely szükségessé tette az anyanyelvű lelkipásztori ellátás megszervezését. A plébánia élén hosszú időn át Msgr. Horváth Ernő állt, aki mintegy huszonöt éven keresztül biztosította a közösség stabil működését, miközben a templom nem csupán vallási, hanem identitásőrző központként is szolgált. A két világháború közötti időszakban azonban a magyar lakosság fokozatosan északnyugati irányba költözött, ami a déli plébánia jelentőségének csökkenéséhez, végül megszűnéséhez vezetett, hívei pedig az újonnan szerveződő közösségekbe integrálódtak. Az északnyugati városrészben a magyar hívek már 1930 és 1932 között bérelt templomban gyűltek össze, ahol az első lelkipásztori szolgálatot Ft. Grossz Ferenc látta el, majd őt Ft. Nagy István követte. Az önálló egyházközség hivatalos megalakulására 1934-ben került sor Szent István király titulussal, amely egyszerre fejezte ki a vallási és nemzeti identitás egységét. Az első plébános Ft. Kasztovszky Imre volt, aki 1934 és 1938 között vezette a közösséget, őt rövid időre Ft. Wildinger Jakab követte, aki azonban még ugyanabban az évben elhunyt. Ekkorra a hívek már saját templom építését tervezték a W. Augusta Boulevard környékén, amely rövid időn belül meg is valósult, és a chicagói magyar katolikus élet új központjává vált. A plébánia történetének meghatározó korszakát Ft. Dr. Magyar József több mint három és fél évtizedes szolgálata jelentette 1938 és 1974 között, amely időszak alatt a közösség szervezetileg és kulturálisan egyaránt megerősödött. A templomot 1939-ben szentelte fel Samuel Stritch bíboros, ami a magyar katolikus jelenlét ünnepélyes elismerését jelentette az egyházmegye részéről. A hívek számának növekedése miatt 1954-ben a templomot kibővítették, és alagsori közösségi teret is kialakítottak, amely a társadalmi és kulturális élet fontos helyszínévé vált. Ebben az időszakban élénk egyesületi élet bontakozott ki, amelynek keretében működött a Szent Teréz Kongregáció, a Szent Erzsébet Oltáregylet és a Szent Név Társulat, miközben a közösség nemcsak saját tagjait szolgálta, hanem a magyarországi rászorulókat is támogatta, különösen a világháborúk idején, és szoros kapcsolatokat ápolt más etnikai katolikus közösségekkel, így a lengyelekkel és az angol nyelvű hívekkel is. 1974-ben új korszak kezdődött, amikor a premontrei szerzetes P. Dr. Mihályi Gilbert OPraem lett a plébános, aki tudatosan törekedett a magyar identitás megőrzésére az asszimiláció erősödő körülményei között. Működése során magyar iskolát szervezett, könyvtárat hozott létre, és ösztönözte a közösségi és kulturális élet fejlődését, miközben a plébánia továbbra is fontos találkozási pont maradt a diaszpórában élő magyarok számára. Kiemelkedő esemény volt Mindszenty József chicagói látogatása, amely a közösség számára nemcsak vallási, hanem nemzeti szempontból is meghatározó jelentőséggel bírt. Őt követte P. Eördögh András SJ, aki 1987 és 1991 között szolgált, és jelentős átalakításokat végzett a templomon és a plébánián, majd 1991-ben az egyházközséget meglátogatta Miklósházy Attila, ami ismét megerősítette a kapcsolatot a magyar egyházi vezetéssel. 1991 és 1998 között Ft. Somos József vezette a plébániát, aki zenei tevékenységével is gazdagította a liturgikus életet, majd egészségi okokból visszatért Magyarországra. A 21. század elejére a közösség helyzete jelentősen megváltozott, amikor 2000-ben Ft. Vas László kapott adminisztrátori kinevezést, miközben a hívek száma csökkent, és az asszimiláció folyamata felgyorsult. Az amerikai katolikus egyház általános szerkezeti átalakításai, különösen az etnikai plébániák összevonása és megszüntetése, a chicagói magyar közösséget is érintették, és az egykori önálló magyar plébániai élet fokozatosan beolvadt a területi egyházszervezetbe. Vas László Passaicba távozása után új magyar lelkipásztor nem érkezett, Skerl Alfonz atya időszakonként kisegít, de a plébánia vezetője amerikai pap lett, viszont a magyar közösség megmaradt. 2021. március 18-án a Chicago-i érsek döntése alapján az önálló plébániai státusz megszünt. A chicagói érsekség megállapítja, hogy a demográfiai változások, valamint a hívek számának és anyagi erejének csökkenése jelentős hatással volt a plébánia működésére. E körülmények miatt szükségessé vált a plébániai struktúra felülvizsgálata és átalakítása. Ennek alapján az érsekség a „Renew My Church” program keretében úgy határozott, hogy a Szent István király plébániát megszünteti (extinct parish), vagyis az önálló plébániai státusza megszűnik. Ugyanakkor a templom és a közösség lelkipásztori ellátása nem szűnik meg teljesen: a korábbi plébánia misszióként (mission) működik tovább, amely továbbra is szolgálja a magyar híveket, különös tekintettel a magyar nyelvű liturgia fenntartására. A határozat kimondja, hogy: 1. a plébánia jogi személyisége megszűnik, 2. az egyházi vagyon és kötelezettségek az érsekség által kijelölt struktúrába kerülnek, 3. a lelkipásztori szolgálat új formában, missziós keretek között folytatódik.

A templom Facebook oldala: https://www.facebook.com/profile.php?id=100075865661067