Leírás
A barbertoni Szentháromság-templom az amerikai magyar katolicizmus egyik legjelentősebb egyházi és közösségi központja volt Ohio államban. Története szorosan összefonódott Barberton város fejlődésével és azzal a magyar bevándorló közösséggel, amely a 20. század elején telepedett le a gyorsan iparosodó településen. A magyarok számára a templom nem csupán az istentisztelet helye volt, hanem a közösségi élet, a nyelv, a kultúra és a nemzeti identitás megőrzésének legfontosabb intézménye is.
Az első magyar családok 1900 körül érkeztek Barbertonba. A későbbi plébános, Bíró Lőrinc OFM feljegyzései szerint az első magyar telepes Szemán János és felesége, Szabó Katalin voltak, akik két év akroni tartózkodás után költöztek át a városba. Abban az időben Barberton még fiatal településnek számított; farmházak, kukoricaföldek és az iparosodás első jelei fogadták az újonnan érkezőket. A magyarok többsége a környék gyáraiban és üzemeiben talált munkát, és hamarosan újabb családok követték őket Clevelandből és Magyarországról. A Bialkó, Ternánszky, Meyercsik, Hajdu, Illés, Szabó, Béres, Koscsó, Hersemják, Despoth és Svertsits családok nevei szerepelnek a közösség első telepesei között.
A magyarok már a kezdetektől igyekeztek megszervezni saját társadalmi és vallási életüket. 1907-ben megalakították az Árpád-házi Szent Erzsébet Női Betegsegélyző Egyletet, majd 1909-ben létrejött a Szent István Ifjúsági Egylet helyi szervezete. Az első egyházközségi jellegű szervezet a Szent József Egylet volt, amely 1910. július 25-én alakult meg harminckét taggal. A közösség egyre erősebben érezte egy saját templom szükségességét, ezért 1911 januárjában elhatározták, hogy megvásárolnak egy kis német evangélikus fatemplomot a First Streeten. A 3000 dolláros vételár előteremtése jelentős áldozatot kívánt a hívektől, de a Szent István és a Szent Erzsébet egyesületek támogatásával sikerült megvalósítani a tervet. A templomot 1911. március 25-én vették birtokba, ezzel megszületett a barbertoni magyar katolikus egyházközség.
A lelkipásztori ellátás kezdetben nehézségekbe ütközött. A közösség még túl kicsi volt ahhoz, hogy saját plébánost tartson el, ezért a szentmiséket és a lelkipásztori szolgálatot különböző papok látták el. Szolgált itt Szilágyi Oszkár, Egner Emil, Solymos Oszkár, Popovics Péter görögkatolikus lelkipásztor, valamint Dénes Ferenc és Pupinszky Nándor is. Az első helyben lakó plébános Dénes Ferenc lett, aki azonban rövid idő után visszatért Magyarországra.
Az egyházközség történetének első nagy korszaka 1924-ben kezdődött, amikor az erdélyi ferences szerzetes, Bíró Lőrinc OFM átvette a plébánia vezetését. Érkezése fordulópontot jelentett a közösség életében. Megszilárdította a lelkipásztori munkát, fellendítette a közösségi életet, és felismerte, hogy a kis fatemplom hosszú távon nem lesz képes kiszolgálni a növekvő magyar közösséget. Már 1924 őszén új templom építésére buzdította a híveket. Gyűjtéseket, kulturális rendezvényeket és színielőadásokat szerveztek, amelyek bevételeit a templomalap javára fordították. Bíró Lőrinc vezetése alatt az egyházközség anyagi helyzete jelentősen javult, és sikerült megteremteni egy nagyobb templom építésének alapjait. 1927-ben azonban South Bendbe helyezték át, ahol a magyar Szent István-plébánia vezetését kellett átvennie.
Munkáját rendtársa, Kovács Atanáz OFM folytatta. Ő váltotta valóra elődje tervét, amikor 1928. július 1-jén megvásárolta az új templom és iskola számára kijelölt telket a Wooster Roadon. A gazdasági világválság azonban késleltette az építkezést. A hívek ennek ellenére kitartóan gyűjtöttek, és végül 1932-ben megkezdődhetett a templom építése. Az első kapavágás 1932-ben történt meg, az alapkövet november 6-án áldották meg. A még befejezetlen altemplomban 1933. április 2-án mutatták be az első szentmisét, majd 1933. május 30-án James A. McFadden segédpüspök felszentelte az alsó templomot. Az ünnepségen jelen volt a környék papsága és Magyarország clevelandi királyi konzulja, dr. Alexy Lajos is.
Kovács Atanáz nemcsak építője, hanem egyik legnagyobb lelki vezetője is volt a barbertoni magyar közösségnek. Vezetése alatt az egyházközség sikeresen átvészelte a gazdasági világválság éveit, majd jelentős segítséget nyújtott a második világháború és a kommunista uralom elől menekülő magyaroknak. Haláláig, 1952. december 28-áig szolgálta a plébániát.
Utódja, Dengl Miklós OFM fejezte be azt a munkát, amelyet Bíró Lőrinc és Kovács Atanáz kezdett meg. A templom felső szintjének megépítésével a Szentháromság-templom elnyerte végleges formáját. Az épület tervezője Ormai János magyar származású építész volt. A templommal egy időben iskola is épült, amely 1959-ben nyitotta meg kapuit. A tanítást az Isteni Megváltó Leányai nővérek végezték. A felső templomban 1959-ben mutatták be az első szentmisét, az egész épület ünnepélyes felszentelésére pedig 1959. december 13-án került sor.
A következő évtizedekben a Szentháromság Egyházközség Barberton magyar életének központja maradt. Az iskola bővítésére is sor került, új tantermek és nővérzárda épültek. A plébániát később Baanra (Baán) atya, majd 1973-tól dr. Mészáros György vezette. Az egyházközség történetének egyik legjelentősebb eseménye Mindszenty József bíboros 1974-es látogatása volt. A hercegprímás magyar nyelvű beszédében a hit, a család és a magyar nyelv megőrzésének fontosságára hívta fel a figyelmet, hangsúlyozva, hogy a diaszpórában élő magyar közösségek jövője elsősorban a családok kezében van.
Az iskola később, a legtöbb amerikai magyar egyházi intézményhez hasonlóan, a létszámcsökkenés és az asszimiláció következtében megszűnt. A magyar nyelvű lelkipásztorkodás fokozatosan háttérbe szorult, a plébánia pedig fokozatosan területi egyházközséggé alakult át, majd 2007-ben bezárták.
