Leírás
A bethlehemi magyar katolikus közösség története szorosan összefonódott Pennsylvania egyik legjelentősebb iparvárosának fejlődésével. A 19–20. század fordulóján egyre több magyar munkás érkezett South Bethlehembe, ahol elsősorban a gyorsan fejlődő acélipar, mindenekelőtt a Bethlehem Steel gyárai biztosítottak számukra megélhetést. Bár számuk kezdetben még csak néhány száz fő volt, hamar felismerték, hogy identitásuk és hitük megőrzéséhez saját egyházközségre van szükségük. Saját erejükből gyűjtést szerveztek, majd az összegyűlt pénzzel a philadelphiai főegyházmegye engedélyét kérték egy magyar plébánia felállítására és magyar lelkipásztor kinevezésére.
A kérés kedvező fogadtatásra talált, és 1903. június 30-án a főegyházmegye Várlaky Sándort nevezte ki az újonnan szerveződő magyar hitközség első plébánosává. Az energikus lelkipásztor rövid idő alatt megszervezte a közösséget, két telket vásárolt a South Bethlehem városrészben, a mai 910 East Fourth Street címen, a Hayes Street közelében, ahol 1903. október 1-jén megkezdődött az első templom építése. Az építkezés gyors ütemben haladt, így 1904. április 1-jén már az új templomban mutathatták be a szentmisét. Addig a magyar hívek az olasz katolikus templomban gyűltek össze istentiszteletre.
A gyarapodó közösség hamarosan kinőtte első épületeit. A két telek mellé újabbat vásároltak, majd 1909-ben megkezdték az iskola építését, amely 1910-re készült el. A magyar plébánia ezzel nemcsak lelkipásztori, hanem oktatási központtá is vált, ahol a következő nemzedékek anyanyelvüket és katolikus hitüket is ápolhatták.
Kilenc esztendő eredményes szolgálat után 1912-ben Várlaky Sándor távozott Bethlehemből. Utóda Kovács Lajos lett, akinek működését azonban komoly belső megpróbáltatások árnyékolták be. A plébánián belüli nézeteltérések következtében a hívek egy csoportja kivált a közösségből, és saját magyar katolikus egyházközséget alapított, amely az Ötödik utcában épített templomot. Az elszakadás érzékenyen érintette az eredeti plébániát, amelynek életében átmeneti megtorpanás következett be.
A nehéz helyzet rendezésére 1913. október 15-én Schimkó János került a plébánia élére. Fáradhatatlan munkával sikerült helyreállítania a közösség egységét, ám a megfeszített szolgálat felőrölte egészségét. Betegsége miatt mellé segédként Moravetz Istvánt rendelték, majd 1918 márciusában Reseterics József lett az adminisztrátor. Schimkó János ugyanazon év június 20-án elhunyt, a plébánia vezetését pedig véglegesen Reseterics József vette át.
Reseterics József működése új korszakot nyitott a bethlehemi magyar katolikus közösség történetében. Amikor átvette a plébániát, jelentős adósságokkal, belső nehézségekkel és kedvezőtlen gazdasági körülményekkel kellett szembenéznie. A hívek összefogására építve azonban rövid idő alatt sikerült rendezni a pénzügyeket, és 1918. augusztus 31-re a hitközség valamennyi tartozását kifizette. Ezt követően már a régi alagsori templom helyett egy nagyobb, méltó templom építésének terve foglalkoztatta a közösséget.
A világháború ugyan évekkel késleltette az elképzelést, de 1920-ban megszületett a döntés az új templom felépítéséről. A családok vállalták az építési hozzájárulást, és megindult a gyűjtés. Az ünnepélyes első kapavágás 1922. május 7-én, az alapkő letétele 1922. augusztus 20-án, míg a monumentális új templom felszentelése 1923. szeptember 3-án történt. A gótikus stílusban épült új templomot Kapisztrán Szent János tiszteletére szentelték fel. A felszentelést látványos körmenet előzte meg, amelyen magyar zászlók, népviseletbe öltözött fiatalok, magyar leventék és egyesületek vonultak fel, valóságos magyar ünneppé változtatva South Bethlehem utcáit.
Az új templommal egy időben elkészült a tágas plébániaépület is, amely rövid idő alatt teljes berendezést kapott a hívek adományaiból. A következő években tovább gazdagodott az egyházközség: 1923-ban új harangokat szereztek, 1924-ben új orgonát szenteltek, 1926-ban díszes keresztutat állítottak fel, majd értékes szőnyegekkel gazdagították a templomot. 1928-ban, a hitközség fennállásának huszonötödik évfordulójára a templom belső festése is elkészült, 1929-ben pedig felépült a nővérek zárdája. Mindezek nagyrészt Reseterics József kitartó szervezőmunkájának és a hívek példás áldozatkészségének voltak köszönhetők.
A két világháború között a St. John Capistrano-plébánia South Bethlehem magyar életének egyik legfontosabb központjává vált. Iskolája, egyesületei, betegsegélyző szervezetei, kulturális rendezvényei és ünnepségei nemcsak vallási, hanem társadalmi szerepet is betöltöttek. A helyi magyar közösség életének meghatározó intézményévé nőtte ki magát, amelyet a helytörténeti kutatások is South Bethlehem egyik legjelentősebb etnikai plébániájaként tartanak számon.
Reseterics József közel fél évszázadon át vezette a plébániát, és munkájával meghatározta annak arculatát. Utódja Molnár Antal lett, aki folytatta elődje örökségét: felújíttatta a templomot, korszerűsítette a belső berendezést, és előkészítette a templom hetvenedik jubileumát. Az ő idején, 1974-ben, amerikai körútja során Mindszenty József bíboros is felkereste a bethlehemi magyar templomot. A templom különleges díszítésével Kapisztrán Szent János és Hunyadi János nándorfehérvári győzelmére emlékeztetett, amelyet a déli harangszó hagyománya ma is őriz.
A második világháborút követően ugyan még újabb magyar menekültek érkeztek Bethlehembe, ám az 1960-as évektől kezdődően az asszimiláció, az angol nyelv térnyerése és a magyar bevándorlás visszaesése fokozatosan csökkentette a magyar hívek számát. A plébániai iskola bezárt, a közösség egyre inkább elöregedett, miközben South Bethlehem valamennyi nemzetiségi plébániája hasonló problémákkal küzdött.
Az Allentowni Egyházmegye átfogó átszervezése során 2008-ban a St. John Capistrano magyar plébániát hivatalosan megszüntették mint önálló egyházközséget, és az olasz, lengyel, szlovák és szlovén plébániákkal együtt beolvasztották az újonnan létrehozott Incarnation of Our Lord Parish közösségébe. Ezzel lezárult a bethlehemi magyar plébánia több mint százéves önálló története.
Az egykori templom épülete ma is áll a 910 East Fourth Street alatt, és a bethlehemi magyar katolikus jelenlét egyik legfontosabb fennmaradt emléke. Bár magyar plébániaként már nem működik, az épület továbbra is South Bethlehem soknemzetiségű katolikus örökségének meghatározó része, emlékeztetve arra az időszakra, amikor a magyar acélmunkások és családjaik saját erejükből templomot, iskolát és virágzó közösséget teremtettek Pennsylvania egyik legfontosabb iparvárosában.
