Édesapja marosvásárhelyi vasutas állomásfőnök-helyettes volt, ezért kiutasították az akkor létrejött Romániából. Ő gyakorlatilag a MÁV Gyáli-úti barakktelepén született. Gyermekkorában aktív cserkész volt, ekkor ismerte meg Bayloni Szent Paszkál életét és az Eucharisztia iránti mély tiszteletét, amely egész papi és szerzetesi hivatására meghatározó hatással volt. Tizenegy évesen személyesen élte át az 1938-as Budapesti Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus eseményeit, amelyre élete egyik legfontosabb lelki élményeként tekintett, majd kilencvennégy éves korában a kongresszus újbóli budapesti megrendezését is megérhette.

Középiskolai tanulmányait a budapesti Királyi Katolikus Gimnáziumban végezte. A második világháborút és Budapest ostromát követően három éven át a Műegyetem hallgatója volt. 1948-ban belépett a Ferences Rendbe, első szerzetesi fogadalma után Gyöngyösön kezdte meg tanulmányait, majd a szerzetesrendek 1950-es feloszlatását követően Esztergomban folytatta teológiai képzését. Pappá 1953-ban szentelték.

Papszentelését követően az esztergomi ferences gimnázium prefektusaként és tanáraként működött, majd a szentendrei ferences gimnáziumban tanított. Bár később úgy nyilatkozott, hogy a pedagógusi hivatást nem érezte igazán sajátjának, több mint húsz éven át vállalta ezt a szolgálatot, amely a kommunista diktatúra éveiben a magyar ferences közösség fennmaradásának egyik alapfeltétele volt.

Közel ötvenéves korában kapott megbízást a magyar emigráció lelkipásztori szolgálatára az észak-amerikai Kapisztrán Szent János Kusztódia keretében. Több mint tizenhét éven át szolgált az Egyesült Államok és Kanada magyar katolikus közösségeiben. Lelkipásztori munkáját Detroitban, Winnipegben, Milwaukee-ban, New Yorkban, New Brunswickban és Trentonban végezte, káplánként, illetve templomigazgatóként. Szolgálata során jelentős nyelvi és kulturális kihívásokkal kellett szembenéznie, ugyanakkor úgy érezte, hogy végre teljes mértékben azt a hivatást gyakorolhatja, amelyre Isten meghívta.

1992-ben tért vissza Magyarországra azzal a kéréssel, hogy remeteségben élhessen. Ezt követően hosszabb időn át Mátraházán szolgált lelkészként. Hetvenéves korától Gyöngyösön, majd Budapesten működött plébániai kisegítőként. Idős korában több könyvében és interjújában tekintett vissza életére és hivatására. Lelki örökségének központi gondolata az volt, hogy „Isten a szeretet, és ez az egyetlen örök valóság”.

2020-ban ismét Esztergomba költözött, ahol 2023-ban ünnepelte pappá szentelésének hetvenedik évfordulóját. Életútja a magyar ferences rend, a kommunista korszak egyháztörténete, valamint az észak-amerikai magyar katolikus diaszpóra lelkipásztori szolgálatának jelentős fejezete.