Rostás Sándor SVD (Szeged, 1932 – Szombathely, 2019. július 2.) római katolikus pap, verbita szerzetes, argentínai misszionárius, a Pápai Missziós Művek magyarországi igazgatója. Életútja különleges példája annak a nemzedéknek, amelynek szerzetesi hivatását a kommunista diktatúra évtizedekre megszakította, de amely később mégis megvalósíthatta eredeti missziós küldetését. Lelkipásztorként a Szeged–Csanádi Egyházmegyében szolgált, majd a rendszerváltozás előtt titokban belépett az Isteni Ige Társaságába, végül hatvanéves korában argentínai misszionáriusként teljesítette fiatalkori álmát.
Szegeden született 1932-ben. Középiskolai tanulmányait a szegedi piarista gimnáziumban kezdte meg. Már gyermekkorában misszionárius szeretett volna lenni, ezért tizenhét évesen, 1949-ben belépett a verbiták kőszegi missziósházába. A szerzetesrendek 1950-es feloszlatása miatt azonban szerzetesi képzése megszakadt. Bár hivatalosan nem maradhatott a rend tagja, a verbitákkal továbbra is kapcsolatban állt. Teológiai tanulmányait Szegeden folytatta, majd 1956-ban a Csanádi Egyházmegye papjává szentelték.
Papi szolgálatát Battonyán kezdte segédlelkészként, majd Ásotthalmon folytatta. 1964 és 1968 között több szegedi plébánián működött káplánként, ezt követően Dombegyháza plébánosa lett. 1977-ben Kistelekre nevezték ki plébánosnak, ahol tizenöt éven át szolgált. Lelkipásztori működése alatt jelentős felújításokat végeztek a templomon: korszerűsítették a harangokat, felújították az orgonát, restaurálták a szobrokat, korszerűsítették a fűtést és az elektromos hálózatot. Különös gondot fordított a hitoktatásra és a fiatalok pasztorációjára; szolgálata alatt a hittanra járó gyermekek száma többszörösére emelkedett. Közvetlensége és egyszerű életmódja miatt a hívek „biciklis papként” emlegették. Munkásságának elismeréseként Kistelek városa díszpolgárává választotta.
Szerzetesi hivatását a kommunista évtizedek alatt sem adta fel. Az 1984-ben titokban működő verbita noviciátus egyik első növendéke lett, majd 1988-ban örökfogadalmat tett az Isteni Ige Társaságában. Ezzel több mint harminc év egyházmegyés papi szolgálat után hivatalosan is megvalósult fiatalkori szerzetesi elhívása.
1992-ben – hatvanéves korában – engedélyt kapott arra, hogy missziós szolgálatra induljon Argentínába. Az Iguazú-vízesés környékén, Misiones tartományban dolgozott a guaraní indiánok és az ott élő telepesek között. Négy éven át végzett evangelizációs és lelkipásztori munkát olyan közösségekben, amelyekhez korábban csak fiatalkori vágyai kötötték. Misszionáriusi tapasztalatairól hazatérése után országszerte tartott előadásokat, különösen a gyermekek és fiatalok missziós nevelését tekintette fontos feladatának.
1999-ben a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia a Pápai Missziós Művek magyarországi igazgatójává nevezte ki. E tisztséget tíz éven keresztül töltötte be. Vezetése alatt a rendszerváltozás után újjászerveződő missziós művek országos hálózata megszilárdult, különös hangsúlyt fektetve a missziós tudat ébresztésére, a gyermekmisszióra és a magyar egyház kapcsolatának erősítésére a világmissziókkal. 2001 és 2007 között ezzel párhuzamosan a budatétényi verbita missziósház rektora is volt.
Később ismét lelkipásztori szolgálatot vállalt: Ásotthalmon kisegítőként működött, majd 2010 és 2013 között a kőszegi verbita missziósház rektora volt. Nyugdíjas éveiben is aktívan részt vett a rend és a helyi egyházközségek életében, rendszeresen tartott előadásokat missziós élményeiről és mutatott be szentmiséket.