Rozsály (Rozsányi) Ferenc dr. SP, szerzetesi nevén Assisi Szent Ferenc piarista szerzetes, római katolikus pap, klasszika-filológus, filozófus, egyetemi tanár. augusztus 10-én született a Fehér vármegyei Tövisen. Középiskolai tanulmányai után 1935. augusztus 27-én Vácott belépett a piarista rendbe. A Pázmány Péter Tudományegyetem Hittudományi és Bölcsészettudományi Karán folytatott tanulmányokat, ahol latin–görög szakos tanári oklevelet szerzett, majd doktori fokozatot nyert. Ünnepélyes fogadalmát 1940. augusztus 28-án tette le, pappá 1942. június 14-én szentelték. Doktori értekezése A hippokratesi népismeret szempontjai címmel önálló kötetben is megjelent 1942-ben.
1943 és 1944 között a debreceni piarista gimnázium tanáraként működött. A második világháború végén Németországba került, ahol a bajorországi magyar menekülttáborok lelkipásztori ellátását vállalta. Rövid idő alatt a nyugat-európai magyar emigráció egyik legismertebb papjává vált. Folyamatosan járta a menekülttáborokat, szentmiséket mutatott be, gyóntatott, lelkigyakorlatokat vezetett, segítette az egyetemistákat és kapcsolatot tartott a Vatikáni Magyar Misszióval. Kortársai legendás terepjárójáról „a vörös róka papjaként” is emlegették, mivel dzsipjével szinte valamennyi bajorországi magyar tábort felkereste.
A lelkipásztori munka mellett jelentős sajtószervező tevékenységet is folytatott. 1946. december 6-án Münchenben elindította a Magyar Vándor című lapot, amelynek társszerkesztője és kiadója lett. Az újság a magyar katolikus emigráció egyik legfontosabb fóruma volt. 1947-ben létrehozta a Katolikus Élet című kiadványt is, amely a müncheni Patrona Hungariae magyar katolikus közösség lapjaként jelent meg. Mindkét újság jelentős szerepet játszott a nyugati magyar katolikus emigráció vallási és kulturális összetartásában.
1949-ben az Egyesült Államokba emigrált. Előbb a kaliforniai Glendale-ben, majd Derbyben (New York állam) szolgált, miközben részt vett az amerikai magyar piarista közösség megszervezésében. Az amerikai piarista jelenlét kialakításának egyik úttörője volt: Irányi Lászlóval együtt Washingtonban tanulmányi házat alapított, amely a későbbi amerikai piarista működés egyik kiindulópontjává vált.
1955-ben Washingtonba került, ahol a Catholic University of America filozófiatanárává nevezték ki. Egyetemi oktatóként a filozófia és a klasszikus műveltség területén fejtett ki tudományos munkát, miközben továbbra is aktívan részt vett az amerikai magyar katolikus emigráció lelkipásztori életében. Rövid washingtoni működését azonban váratlan halála megszakította.
1957. február 18-án, mindössze harminckilenc éves korában hunyt el Washingtonban. A Mount Olivet Cemetery temetőben helyezték örök nyugalomra. A piarista rend sírjegyzéke külön is megemlíti, hogy ő volt az első magyar piarista, aki Amerikában hunyt el.

A hippokratesi népismeret szempontjai, Budapest, 1942. (Palaestra Calasanctiana 41.)
1946–1949 – Magyar Vándor – társszerkesztő
1947–1949 – Katolikus Élet – kiadó