Ruzsik Vilmos CM lazarista szerzetes, római katolikus pap, misszionárius, teológiai doktor és a nyugat-európai magyar katolikus emigráció egyik meghatározó lelkipásztora. Életének jelentős részét Kolumbiában és Franciaországban töltötte, ahol tanárként, szemináriumi rektorként és a magyar emigráció lelkipásztoraként szolgált. A nemzetközi magyar egyházi életben különösen Mindszenty József bíboros közeli munkatársaként vált ismertté: elkísérte a bíboros 1975-ös venezuelai és kolumbiai lelkipásztori útjára, amelynek történetét később visszaemlékezésében is megörökítette.
Földműves családban született Márianosztrán. Középiskolai tanulmányait a budapesti ciszterci gimnáziumban végezte, majd belépett a Lazarista Missziós Kongregációba. Teológiai tanulmányai befejezése után 1936. július 12-én szentelték pappá. Fiatal papként Piliscsabára került, ahol hitoktatóként, káplánként, később plébánosként működött, emellett népmissziókban is részt vett. Közel egy évtizeden át szolgálta a település híveit, egészen a második világháborút követő egyházi átrendeződésig.
1946-ban Budapestre, a Ménesi úti lazarista rendházba helyezték. Itt rendi szolgálatot végzett és külföldi missziós feladataira készült. A kommunista hatalomátvétel következtében 1948-ban elhagyta Magyarországot, és Kolumbiába került, ahol csaknem húsz éven át a helyi papképzés meghatározó alakja lett.
Kolumbiában először a bogotái lazarista szemináriumban filozófiát tanított. Ezt követően Garzón, Santa Marta és Zipaquirá egyházmegyei szemináriumaiban oktatott, illetve vezetői feladatokat is ellátott. Tanárként, spirituálisként, majd rektorként számos kolumbiai pap képzésében vett részt. 1964-ben Rómában teológiai doktori fokozatot szerzett, ezt követően az ibaguéi nagyszeminárium professzorává nevezték ki, ahol dogmatikát és fundamentális teológiát tanított.
1968-ban Franciaországba helyezték. Ettől kezdve a párizsi magyar katolikus misszió lelkipásztoraként szolgált, miközben továbbra is a lazarista rend tagja maradt. A franciaországi magyar emigráció egyik legismertebb papjává vált: rendszeresen látogatta a vidéki magyar közösségeket, lelkigyakorlatokat vezetett, előadásokat tartott és aktív szerepet vállalt a nyugat-európai magyar katolikus szervezetek életében. Az 1980-as évek második felében országos jellegű magyar lelkipásztori feladatokat is ellátott, majd 1991 és 1997 között ismét hivatalosan a párizsi magyar katolikus misszió vezető lelkipásztora volt.
Különleges helyet foglal el életében Mindszenty József bíboros. A száműzetésben élő hercegprímás egyik legközelebbi munkatársaként részt vett több lelkipásztori útjának előkészítésében, és 1975-ben elkísérte a bíborost venezuelai és kolumbiai útjára. Nemcsak kísérője, hanem szervezője és nyelvi segítője is volt az útnak, amelynek eseményeit később részletes visszaemlékezésben dolgozta fel. Mindszenty bíboros utolsó lelkipásztori útja című írása a Távlatok folyóiratban jelent meg, és a bíboros utolsó külföldi apostoli útjának egyik legfontosabb első kézből származó forrása.
A franciaországi magyar katolikus közéletben végzett szolgálatát több kitüntetéssel ismerték el. 1993-ban a Magyar Köztársaság Érdemrend Tisztikeresztjét kapta meg, 1997-ben pedig II. János Pál pápa a Pro Ecclesia et Pontifice kitüntetéssel jutalmazta. Emellett a Magyarok Nagyasszonya Mozgalom díszelnökévé választották.
1997-ben vonult nyugalomba, de továbbra is kapcsolatban maradt a franciaországi magyar katolikus közösségekkel. Párizsban hunyt el 2002. február 18-án. Halálát agyembólia szövődményei okozták.

Távlatok 2001:6. Mindszenty bíboros utolsó lelkipásztori útja