Sándor Albert OFMCap (Albert Frank Sandor) magyar származású amerikai kapucinus szerzetes, római katolikus pap, a detroiti kapucinusok és a Capuchin Soup Kitchen meghatározó alakja. Életének nagy részét a szegények szolgálatának, a lelkipásztorkodásnak és a ferences lelkiség terjesztésének szentelte.
1938. január 6-án született Detroit magyarok lakta Delray városrészében. Édesapja Albert Sándor, édesanyja Olga Németh volt. A Holy Cross Elementary School elvégzése után, tizenöt éves korában a wisconsini St. Lawrence Seminary növendéke lett. Már jelentkezési lapján megfogalmazta hivatásának célját: „A szegény, alázatos és keresztre feszített Krisztust akarom követni Assisi Szent Ferenc nyomában.”
1957-ben lépett be a kapucinus rendbe, ahol a Melchior szerzetesi nevet kapta. Első rendi szolgálata különleges feladat volt: közel egy éven át a később boldoggá avatott Solanus Casey OFMCap személyes segítőjeként szolgált a detroiti Szent Bonaventura kolostorban. Később gyakran emlékezett vissza arra, hogy Solanus Casey egyszerűsége és embersége egész papi életére meghatározó hatást gyakorolt.
1967-ben a detroiti Capuchin Soup Kitchen első laikus igazgatójává nevezték ki. Vezetése alatt jelentős szemléletváltás történt: kezdeményezésére a korábban csak férfiakat fogadó népkonyha a nőket és családokat is teljes jogú vendégként kezdte fogadni. Ezzel a detroiti kapucinusok szociális szolgálata új korszakba lépett.
Hosszabb szerzetesi szolgálat után 1978-ban kezdte meg teológiai tanulmányait a Pope John XXIII National Seminary intézményében (Weston, Massachusetts). Diakónussá 1981. április 11-én szentelték, majd 1982. június 11-én Walter J. Schoenherr detroiti segédpüspök pappá szentelte a hazel parki St. Mary Magdalen templomban. Ugyanebben az évben ünnepelte szerzetesi fogadalma 25. évfordulóját.
Pappá szentelése után két évig a St. Mary Magdalen Parish káplánjaként szolgált Hazel Parkban. 1984–1985 között a saginawi St. Anthony of Padua Parish lelkipásztora volt, ezt követően a St. John's Hospital (Harper Woods) kórházlelkészeként működött. 1990-től ismét a detroiti St. Bonaventure Monastery közösségéhez tartozott, ahol a kolostor vezetésében is szerepet vállalt: volt helyettes házfőnök (vicar), házfőnök (guardian), vendégmester, valamint hosszú éveken át a világi ferences közösségek lelki asszisztense.
Noha magyar származású családból származott, magyarul már nem beszélt. Ennek ellenére a detroiti magyar katolikus közösség számon tartotta, és származását mindig büszkén vállalta.
2022-ben, szerzetesi fogadalma 65. jubileuma alkalmából adott interjújában ismét felidézte Solanus Casey mellett töltött fiatalkori éveit, amelyeket élete legnagyobb lelki ajándékának nevezett.
2024. július 24-én hunyt el Detroitban, 86 éves korában.