Sántha Pál (Istensegíts, Bukovina, 1890. november 1. – Regina, Saskatchewan, 1962. április 9.) esztergomi egyházmegyés pap, teológiai doktor, pápai kamarás, esperes, a kanadai magyarság egyik legjelentősebb lelkipásztora és szervezője. Közel négy évtizeden át szolgált Saskatchewan tartomány magyar telepesei között, emellett aktív szerepet vállalt a kanadai magyar közéletben és a magyar katolikus sajtóban.
A bukovinai Istensegítsen született 1890. november 1-jén. Középiskolai tanulmányait Nagyszombatban végezte, ahol 1909-ben érettségizett. A teológiát Budapesten tanulta, majd 1913. július 22-én Esztergomban pappá szentelték. Tanulmányai során teológiai doktori fokozatot szerzett.
Papi szolgálatát Magyardiószegen kezdte segédlelkészként (1913–1915), majd Budapest-Tabánban működött segédlelkészként és egyidejűleg közgyámként (1915–1917). Ezt követően a budai Szent Imre Kollégium prefektusa volt (1917–1923), ahol a katolikus ifjúság nevelésében vett részt.
1923-ban kivándorolt Kanadába. Első szolgálati helye a saskatchewani Lestock volt, ahol plébánosként kezdte meg működését. Már a következő évtől a reginai egyházmegye magyar missziójának egyik vezető papja lett. 1924 és 1932 között Reginában lelkipásztorként és misszionáriusként dolgozott, miközben rendszeresen látogatta Saskatchewan magyar településeit.
Legjelentősebb szolgálati helye Stockholm (Saskatchewan) volt, ahol 1924-től haláláig, csaknem harmincnyolc éven át plébánosként működött. Irányítása alatt a plébánia a térség magyar katolikusainak egyik legfontosabb központjává vált. 1936-ban esperessé nevezték ki, ugyanebben az évben XI. Pius pápa pápai kamarási (Monsignor) címmel tüntette ki a magyar katolikus közösség érdekében végzett munkájáért.
Lelkipásztori tevékenysége nem korlátozódott a magyar hívekre. Négy nyelven végezte szolgálatát, rendszeresen látogatta a vidéki missziós állomásokat, és jelentős munkát végzett Saskatchewan őslakos közösségei között is. A Stockholm környéki indián közösségek tiszteletbeli törzsfőnökké választották, ami ritka elismerésnek számított egy katolikus pap számára.
A kanadai magyar közélet egyik legismertebb alakja volt. A Kanadai Magyar Újság rendszeres munkatársaként útibeszámolókat és egyházi tárgyú írásokat közölt. 1937-ben a magyar katolikus egyház képviselőjeként részt vett a Manilában rendezett Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszuson, ahonnan hazafelé Kínán és Japánon keresztül utazott. Élményeiről részletes útirajzokat publikált, amelyek nagy érdeklődést váltottak ki a kanadai magyar olvasók körében.
Kiemelkedő szerepet vállalt a nyugat-kanadai magyarság történetének megörökítésében is.

Az anyaországi szolgálati listában a Budapest–Tabán szolgálat 1915–1914 alakban szerepel, az életrajzi szöveg alapján 1915–1917.

A magyar pálos rend keletkezéséről (1225–1309). Doktori értekezés.
Húszezer mérföld a Csendes-óceánon. (útibeszámoló).
Kanada magyarsága. Winnipeg, 1946.
Three Generations. The Hungarian Colony at Stockholm, Sask. Stockholm (Saskatchewan), 1958.
Számos útibeszámoló és egyházi tárgyú cikk a Kanadai Magyar Újság hasábjain.