Schaffer Sándor (Felsőőr, 1862. március 3. – Kőszeg, 1936. április 3.) a Szombathelyi Egyházmegye papja, a magyar katolikus kivándorlók korai lelkipásztora Kanadában és az Egyesült Államokban. Közel másfél évtizeden át szolgálta az észak-amerikai magyar közösségeket, majd nyugdíjazását követően visszatért Magyarországra.
Felsőőrön (ma Oberwart, Ausztria) született 1862. március 3-án. Lelkipásztori működését segédlelkészként kezdte: 1884–1886 között Vizlendván, 1886–1887-ben Rohoncon, 1887-ben Nagynárádon, majd 1887 és 1888 között Pinkamiskén szolgált. 1888-ban ismét Nagynárádra került, ahol adminisztrátorként működött, majd ugyanebben az évben Kismartonba (Eisenstadt) helyezték. 1888 és 1913 között Kismartonban adminisztrátor, később plébános volt.
1913-ban Észak-Amerikába távozott. Először a kanadai Simpson (Saskatchewan) magyar katolikus misszióját vezette missziós lelkészként. Egy év elteltével az Egyesült Államokba került. 1916–1917 között Philadelphiában szolgált, majd 1917. január 27-én nevezték ki az Indiana állambeli East Chicago magyar katolikus közösségének plébánosává. Az amerikai források szerint ekkor vette át a Szent István-plébánia vezetését, és jelentős fejlődést indított el az egyházközség életében. Első intézkedései közé tartozott a plébánia adósságainak rendezése és új ingatlanok megvásárlása. 1920-ban megkezdődött az új templom építése, amelynek alapkövét májusban helyezték el, majd 1922-ben megszervezte a plébániai iskolát, amelyet az Isteni Szeretet Leányai vezettek.
A magyar visszaemlékezések szerint jól beszélt németül és angolul is. Nyugdíjazását követően visszatért Kőszegre, ahol a helyi gimnáziumban nyelvet tanított, valamint részt vett a város kulturális életében. Az Isteni Szeretetről nevezett nővérek apácazárdájának létrehozását is támogatta.
1936. április 3-án hunyt el Kőszegen.