Erdélyi magyar római katolikus pap, a clevelandi Szent Imre magyar egyházközség hosszú éveken át szolgáló lelkipásztora. Általános iskolai tanulmányait 1954 és 1961 között szülőfalujában, Ditróban végezte, majd 1961–1965 között a gyulafehérvári kántoriskola növendéke volt. 1965-ben lépett be a gyulafehérvári papnevelő intézetbe, és a hittudományi főiskolán készült a papi szolgálatra. Márton Áron püspök 1971. április 18-án szentelte pappá a Gyulafehérvári Egyházmegye számára. Papi szolgálatát 1971-ben Csíkszeredában kezdte segédlelkészként, ahol 1974-ig működött. Ezt követően 1974–1976 között Brassóban volt segédlelkész, majd 1976–1978 között Óradnán szolgált plébánosként. Az 1978–1982 közötti szolgálati helyére vonatkozó források eltérnek egymástól: a Magyar Kurír nekrológja Csíkszentdomokost, míg a Gyulafehérvári Római Katolikus Érsekség közleménye Csíkszeredát nevezi meg. A korábbi adatlap Csíkszentdomokost tartalmazza, ezért ezt az adatot az egyházmegyei sematizmusok alapján érdemes véglegesen ellenőrizni. 1982-ben elhagyta Romániát és Nyugatra távozott. Három éven át, 1985-ig Németországban élt és végzett lelkipásztori szolgálatot. Ennek pontos helyét a jelenleg rendelkezésre álló források nem nevezik meg. 1985-ben az Egyesült Államokba költözött, ahol életének és papi működésének meghatározó szakasza kezdődött. 1985 októberében a clevelandi Szent Imre magyar római katolikus egyházközséghez került, előbb káplánként. A plébánia saját történeti nyilvántartása szerint 1985 októberétől 1988 júliusáig segédlelkészként szolgált, majd 1988-tól az egyházközség adminisztrátora lett. A Szent Imre-templom a clevelandi magyarság egyik legfontosabb vallási és közösségi központja volt, Siklódi pedig több mint két évtizeden keresztül meghatározó szerepet töltött be életében. Nem csupán a hívek lelkipásztori ellátását végezte, hanem a magyar nyelvű liturgikus és közösségi élet fennmaradásáért is dolgozott. Amerikai források ezért gyakran már az 1988 utáni időszakra is a közösség „pastor”-aként hivatkoztak rá, jóllehet a plébánia hivatalos története szerint egyházjogi értelemben ekkor még adminisztrátor volt. 2010-ben a Clevelandi Egyházmegye átszervezése során Richard G. Lennon püspök a Szent Imre egyházközség bezárásáról döntött. Az utolsó szentmisét 2010. június 30-án mutatták be a templomban. A hívek azonban nem fogadták el a döntést, hanem egyházjogi úton a Szentszékhez fordultak. Siklódi a templom bezárása után Chicagóba került, miközben kapcsolatban maradt egykori clevelandi híveivel. Chicagóban a magyar katolikus közösség lelkipásztori szolgálatában vett részt, és a Szent István király magyar templomban működött. Közben a clevelandi hívek fellebbezése eredményre vezetett: a Szentszék felülvizsgálta a bezárásról hozott döntést, és lehetővé vált a Szent Imre-templom újbóli megnyitása. Siklódi így 2012-ben visszatérhetett Clevelandbe. A templom 2012. november 4-én, Szent Imre ünnepén nyitotta meg ismét kapuit. A történelmi jelentőségű szentmisén mintegy hatszáz hívő vett részt. Siklódi magyarul celebrált és prédikált. A szertartáson Robert Begin, a St. Colman-templom plébánosa – aki a bezárás idején befogadta a Szent Imre magyar híveit – jelképesen visszaadta a közösséget régi lelkipásztorának. Siklódi visszatérése után kezdetben ismét adminisztrátorként vezette az egyházközséget. 2013 januárjában Richard G. Lennon clevelandi püspök hivatalosan is beiktatta a Szent Imre-plébánia plébánosává. Így a közösségért folytatott hosszú küzdelem után már csak néhány hónap adatott számára, hogy hivatalosan is annak plébánosaként szolgáljon. Siklódi Sándor rövid, súlyos betegség után 2013. július 31-én, Loyolai Szent Ignác ünnepén, délután három órakor hunyt el egy clevelandi kórházban, életének 67., papságának 43. évében. Halála előtt részesült a szentségekben. Utolsó üzenetei között arra kérte híveit, hogy maradjanak hűségesek Istenhez, hitükhöz és egyházukhoz, őrizzék meg plébániájukat, és testvéri szeretettel gondoskodjanak egymásról. Ravatalánál 2013. A szentmise után a Holy Cross Cemeteryben, Brook Parkban helyezték örök nyugalomra.