Soltész István (1880. január 12. – Chicago, Illinois, 1945. december 1.) római katolikus pap, az amerikai magyar katolikus lelkipásztorkodás és közösségi élet jelentős alakja. Születési helye, eredeti egyházmegyéje és papszentelésének pontos időpontja egyelőre nem ismert. 1904-ben vagy röviddel korábban szentelték pappá; 1904 augusztusában már az Egyesült Államokban, a clevelandi Szent Erzsébet magyar plébánián szolgált káplánként.

1904 novemberében a Cleveland nyugati részén szerveződő Szent Imre magyar plébánia vezetését vette át, amelynek 1911 szeptemberéig volt plébánosa. Működése alatt megszervezte és nyilvántartásba vette a környék magyar katolikus családjait, és jelentős szerepet vállalt az egyházközség intézményeinek kiépítésében. A Bridge Avenue és a West 24th Street környékén ingatlanokat vásároltak, az egyik épületet templommá alakították; az 1905. január 22-én felszentelt templom mellett magyar iskola is működött. Az oktatást orsolyita nővérek végezték, Soltész pedig maga is tanított magyar nyelvet, történelmet és földrajzot. Az iskolának rövid időn belül több mint százötven növendéke volt.

A lelkipásztori munka mellett a magyar katolikus közösségi és sajtóélet szervezésében is részt vett. Betegsegélyző és hitbuzgalmi egyesületet alapított, 1909-ben pedig létrehozta a Clevelandben megjelenő Haladás című magyar katolikus lapot, amelynek 1912-ig szerkesztője volt.

1911 novemberében a clevelandi egyházmegye püspöke, John Patrick Farrelly a loraini Szent László magyar plébánia élére helyezte. Beiktatására 1911. november 17-én került sor. A plébánia ekkor súlyos belső konfliktusokkal küzdött, így kinevezésének egyik feladata a közösség helyzetének rendezése lehetett. Lorainben 1913 novemberéig működött.

Következő szolgálati helye Chicago lett. Az 1913 vége és 1915 közötti időszak pontos állomása egyelőre nem ismert, 1915-től azonban a chicagói Magyarok Nagyasszonya (Our Lady of Hungary) római katolikus magyar plébánia plébánosaként működött. Egy 1916-ban kiadott chicagói egyházmegyei emlékkönyv már őt nevezi meg az egyházközség plébánosaként, és az 1918-as magyar sajtó ugyancsak ebben a minőségében említi.

Chicagói éveiben a plébániai munkán túl a város magyar társadalmi életének is aktív szereplője volt. Magyar egyesületek ünnepségein mondott beszédeket és prédikációkat, egyesületi és nemzeti zászlókat áldott meg, valamint más felekezetek magyar lelkészeivel is együttműködött. 1927-ben a Magyar Vöröskereszt érdemkeresztjével tüntették ki.

1929-ben vonult nyugalomba, de Chicagóban maradt, és nyugalmazott plébánosként élt tovább. Későbbi ismert lakcíme 9228 Kimbark Avenue, Chicago volt. 1945. december 1-jén hunyt el Chicagóban, 65 éves korában.

1909-től a Haladás c. katolikus magyar lap alapítója és szerkesztője volt