Somfai Béla SJ 1932-ben született Sárszentmiklóson. A szerzetesrendek magyarországi feloszlatása miatt 1950-ben az egri szemináriumban kezdte meg teológiai tanulmányait, majd 1951-ben a veszprémi szemináriumba került. Ennek 1952-es feloszlatása után ősszel megkezdte a szétszóratásban működő magyar jezsuita provincia titkos noviciátusát. Fizikai munka és kétéves fegyveres katonai szolgálat után 1954-től a budapesti teológiai akadémia civil hallgatójaként folytatta tanulmányait.

1956-ban jezsuita elöljárói kívánságára elhagyta Magyarországot. Ausztriában 1957-ben tette le első szerzetesi fogadalmait, majd Rómában, a Pápai Gergely Egyetemen tanult, ahol 1959-ben filozófiai licenciátust szerzett. Teológiai tanulmányait Kanadában, a torontói Regis College-ban, a Jézus Társasága teológiai fakultásán folytatta. 1961-ben Torontóban pappá szentelték, tanulmányait pedig 1963-ban MA- és teológiai licenciátusi fokozattal fejezte be.

Jezsuita képzésének utolsó szakaszát 1964-ben az Egyesült Államokban, Clevelandben végezte. Ezt követően visszatért Kanadába: két évig a montreali Loyola College középiskolájában hittant és matematikát, majd egy évig a főiskolán teológiát tanított.

Doktori tanulmányait Ottawában végezte. 1972-ben az Ottawai Egyetemen PhD-, 1977-ben pedig a Saint Paul Universityn teológiai doktori (D.Th.) fokozatot szerzett. Már 1969-ben meghívást kapott az akkor létrejött Toronto School of Theology tanári karába, ahol a Regis College képviseletében dolgozott. Az intézmény később a Torontói Egyetem posztgraduális teológiai képzésének részévé vált. Somfai 1993-ig tanított itt erkölcsteológiát és bioetikát. Egy időszakban a teológiai fakultás dékánja, illetve tanszékvezető is volt, 1982-ben pedig rendes professzori kinevezést kapott.

Tudományos munkásságának középpontjában az erkölcsteológia, az orvosetika és a bioetika állt. Tagja volt a Torontói Egyetem kutatásetikai bizottságának és a katolikus kórházak közös klinikai etikai bizottságának, valamint több tudományos társaság munkájában is részt vett. 1975–1976-ban az amerikai Medical College of Georgia, 1982–1983-ban a Montreali Egyetem Medical Humanities intézetének, 1989–1990-ben pedig a McGill Egyetem bioetikai kutatóintézetének meghívott munkatársa volt. Látogató professzorként tanított a Saint Louis Universityn, a tokiói Sophia Egyetemen és a nigériai Enuguban is.

Kanadai működése nem korlátozódott az egyetemi oktatásra és kutatásra: bekapcsolódott az ottani magyar katolikus közösségek életébe is, és néhány éven keresztül a Kanadában lelkipásztori szolgálatot végző magyar jezsuiták elöljárója volt.

1993-ban emeritált a Toronto School of Theologyn, majd közel négy évtizedes külföldi tartózkodás után visszatért Magyarországra. A Szegedi Hittudományi Főiskolán az erkölcsteológia és bioetika tanszékvezető professzora, valamint oktatási rektorhelyettes lett. 2007-ig dolgozott az intézményben. Emellett a budapesti Semmelweis Egyetemen és a szegedi orvostudományi egyetemen is oktatott meghívott előadóként.

Tagja volt a Szegedi Tudományegyetem orvostudományi kara Klinikai Etikai Bizottságának, a Magyar Bioetikai Társaságnak és az Egészségügyi Tudományos Tanács illetékes humán reprodukciós etikai testületének. Hat éven át az Oktatási Minisztérium Országos Kredittanácsának munkájában is részt vett.

2007-ben nyugalomba vonult és Budapestre költözött. Ezt követően a Sapientia Szerzetesi Hittudományi Főiskola emeritus professzoraként és meghívott előadójaként folytatta oktatói tevékenységét.
A magyarországi bioetikai oktatás és a katolikus orvosetikai gondolkodás egyik ismert művelője lett. Tudományos és ismeretterjesztő írásai többek között a Vigilia, a Szolgálat, a Magyar Szemle és a Magyar Tudomány hasábjain jelentek meg. Önálló munkái közé tartozik a Dietrich von Hildebrand’s Thought on Situation Ethics. A Theological Evaluation, a Bioetika. Vázlatok és a Szexuáletikai jegyzetek.

Idős korában ismét Kanadába költözött. 2014-től Torontóban, az Árpád-házi Szent Erzsébet magyar plébánián élt, ahol lehetőségei szerint lelkipásztori szolgálatot is végzett; a magyar közösséget korábbi kanadai éveiben is segítette. Egészségi állapotának romlása után 2015-ben a jezsuiták pickeringi René Goupil House betegotthonába került. 2015. április 6-án Pickeringben hunyt el.

Somfai Béla: Dietrich von Hildebrand’s Thought on Situation Ethics. A Theological Evaluation. University of Ottawa, 1972. Doktori disszertáció.
Somfai Béla: Az emberi élet kémcsőben. Vigilia, 49. évf. (1984) 1. sz., 38–43.
Somfai Béla: A mesterséges életfenntartás jogi és erkölcsi problémái. Vigilia, 50. évf. (1985) 11. sz., 854–858.
Somfai Béla: A születendő ember méltósága. Szolgálat, 72. sz. (1986/4), 21–30.
Somfai Béla: Humanae Vitae. Egy enciklika, amely megosztotta az egyházat. Vigilia, 54. évf. (1989) 11. sz., 836–842.
Somfai Béla: Levelek – válaszok. Vigilia, 55. évf. (1990) 8. sz., 640.
Somfai Béla: Éhhalál vagy jóhalál? Vigilia, 58. évf. (1993) 11. sz., 802–806.
Somfai Béla: Tudomány és lelkiismeret: mi a teendő? Magyar Szemle, új folyam 3. évf. (1994) 4. sz., 389–393.
Somfai Béla: Génsebészet és eugenikai beavatkozás – etikai szemmel. Magyar Szemle, új folyam 3. évf. (1994) 7. sz., 709–712.
Somfai Béla: Igazmondás és hazugság a keresztény erkölcstan fényében. Magyar Szemle, új folyam 3. évf. (1994) 12. sz., 1290–1309.
Somfai Béla: Bioetika. Vázlatok. Szeged, 1995.
Somfai Béla: Katolikus tanítás a háborúról és a békéről. Vigilia, 60. évf. (1995) 5. sz., 322–328.
Somfai Béla: Az élet evangéliuma és a „kegyes halál” kegyetlensége. Vigilia, 60. évf. (1995) 7. sz., 495–499.
Béla Somfai: [Recenzió] Philip Lyndon Reynolds: Marriage in the Western Church: The Christianization of Marriage during the Patristic and Early Medieval Periods. Studies in Religion/Sciences Religieuses, 28. évf. (1999) 2. sz., 245–246.
Somfai Béla: Etikai kérdések a genetikában. Magyar Tudomány, 45. évf. (2000) 5. sz., 586–596.
Somfai Béla: Ami a püspöki kar körleveléből kimaradt. Vigilia, 65. évf. (2000) 8. sz., 579–586.
Somfai Béla: Szexuáletikai jegyzetek. Budapest, 2003.
Ferencz Attila – Kosztolányi György – Falus András – Kellermayer Miklós – Somfai Béla – Jelenits István – Hámori Antal: Biogenetika és etika. 2005.