Magyar származású római katolikus áldozópap, szalézi szerzetes, misszionárius, tanár és a brazíliai magyarok lelkipásztora volt.

Czezárovits János és Szapkó Barbara földműves családjának legfiatalabb gyermekeként született Ajakon. Hat bátyja és egy nővére volt. Szülei vallásos nevelésben részesítették, és jó képességeire tekintettel taníttatták; a szalézi rendi nekrológ szerint az állami gimnáziumot kiváló eredménnyel végezte el. Gyermekkorától ministrált az ajaki templomban, és szoros kapcsolatba került a helyi plébánossal, aki a szalézi munkatársak közé tartozott. Tőle kapta olvasásra a Szalézi Értesítőt, amelynek hatására megismerte Don Bosco művét és a szalézi hivatást.

Tizenhét évesen, 1903-ban lépett be az észak-olaszországi cavagliai szalézi intézetbe. Noviciátusát 1905-ben Lombriascóban végezte, ahol a szalézi rend akkori általános elöljárója, Don Michele Rua kezéből kapta meg a reverendát. Első ideiglenes szerzetesi fogadalmát 1906-ban tette le. Gyakorlati nevelői éveit Cavagliában és San Benigno Canavesében töltötte; utóbbi helyen Antal János szalézi egyetemes katekista titkáraként is működött. A rendi megemlékezés szerint már ekkor kitűnt matematikai tehetségével, a növendékek iránti türelmével és pedagógiai érzékével.

Teológiai tanulmányait 1911 és 1914 között Foglizzóban folytatta. 1914. augusztus 5-én Matteo Filipello ivreai püspök szentelte pappá. Tanulmányainak befejezése után maga kérte elöljáróitól, hogy misszióba mehessen, és még ugyanabban az évben Brazíliába, Mato Grosso államba küldték.

Első jelentősebb brazíliai állomáshelye Cuiabá, Mato Grosso állam fővárosa volt. A szalézi misszió meteorológiai állomásának vezetését bízták rá. A rendi forrás szerint ez akkoriban a térség egyetlen ilyen állomása volt, és az általa készített időjárási jelentéseket a folyami hajózásban, valamint a mezőgazdaságban is felhasználták. Később matematikát, fizikát és kémiát tanított. Természettudományos érdeklődése egész életében megmaradt: részt vett egy természettudományi múzeum megszervezésében, csillagászati, meteorológiai és mechanikai számításokat végzett, és különféle műszereket javított.

Néhány év után a brazíliai szaléziak Segítő Szűz Máriáról elnevezett tartományába helyezték át. Hosszú időn keresztül tanított matematikát, fizikát és kémiát, többek között São Paulo államban. Rendi nekrológja következetes, nagy fegyelmet tartó, ugyanakkor világosan és szemléletesen magyarázó tanárként emlékezett meg róla. A forrásokból az egyes áthelyezések teljes időrendje egyelőre nem rekonstruálható, de bizonyosan működött Cuiabában, São Paulóban és Lorenában.

1932-ben a lorenai szalézi ház katekistájává nevezték ki, ezt a tisztséget 1934-ig töltötte be. A szegény anyagi helyzetben lévő rendház támogatása érdekében négy éven át naponta misézett a Paolai Szent Ferenc-templomban, és az ott kapott adományokat a közösség fenntartására fordította. Később négy éven keresztül egy katonai kórház káplánja is volt, ahol a betegek és az intézmény dolgozói körében nagy megbecsülésnek örvendett.

Szalézi tanári és rendi feladatai mellett hosszú időn keresztül végezte a Brazíliába kivándorolt magyarok lelkipásztori gondozását. Felkereste a São Paulo államban és Santa Catarina területén élő magyar közösségeket, számukra misézett, gyóntatott, és lelki, valamint szociális segítséget nyújtott. Egy 1930-as évekből származó magyar összefoglalás szerint Némái Ferenc nyugalmazott honvédalezredessel együtt „apostoli munkát” végzett a São Paulóban nehéz helyzetbe került magyar bevándorlók megsegítéséért. A beszámoló szerint a politikai zavargásokat követően sok magyar anyagilag ellehetetlenült, jó hírnevük is veszélybe került, Czezárovits pedig a rászorulók lelki gondozásán túl szociális érdekeik képviseletében is részt vett.

Nevét 1934-ben a magyar katolikus missziók nyilvántartása São Paulóhoz kapcsolva említette, 1946-ban pedig még mindig a Brazíliában szolgáló magyar szalézi misszionáriusok között szerepelt Auer László és Domitrovics József mellett. Ez azt mutatja, hogy brazíliai szolgálata nem rövid missziós kiküldetés volt, hanem több mint négy évtizeden át tartó életmunka.

Életének utolsó hosszabb szolgálati helyén az Isteni Gondviselés Nővérei noviciátusának káplánjaként működött. Ezt a feladatot körülbelül két évvel halála előtt, egészségi állapotának romlása miatt adta át. A novíciák ősz haja és atyai magatartása miatt szeretettel „nonnónak”, vagyis nagyapának nevezték. Amíg ereje engedte, továbbra is misézett és gyóntatott; amikor már állandó segítségre szorult, Lanna Giuseppe szalézi rendtársa gondozta.

Czezárovits Balázs 1955. november 24-én hunyt el Rio de Janeiróban, hatvankilenc éves korában. Halálhírére rendtársai, az általa gondozott nővérek, gyónói és a katonai kórház képviselői is elbúcsúztak tőle. Holttestét a plébániatemplomban ravatalozták fel, ahol délután négy órakor gyászmisét mutattak be. Temetési menetét hosszú autókonvoj, valamint a niterói szalézi kollégium rendtagjai kísérték a Caju városrész temetőjébe. A szalézi forrásban szereplő „Cajú temető” a Rio de Janeiró-i Cemitério de São Francisco Xavier temetőegyüttessel azonosítható, ezért a kétféle temetőmegnevezés nem feltétlenül ellentmondás.