Magyar származású kapucinus szerzetes, római katolikus pap, később episzkopális, illetve egy időben ortodox lelkész. Életének amerikai szakasza felesége 1949-ben bekövetkezett halála és az ezt követő, több mint másfél évtizedig tartó büntetőeljárás miatt vált ismertté. Pere az Egyesült Államokban a kétszeres büntetőeljárás tilalmával kapcsolatos alkotmányjogi esetek egyikévé vált.

Eredeti családneve "Hirsh" volt, amelyet ismeretlen időpontban magyarosított Hetényire. 1933. szeptember 9-én lépett be a kapucinus rendbe. Az 1935-ös rendi sematizmus már ötödéves teológusként tüntette fel, ami arra utal, hogy rendbe lépése előtt is folytatott teológiai tanulmányokat. Pappá szentelésének pontos időpontja egyelőre nem ismert.

Az 1930-as évek második felében Észak-Amerikába került. A rendi névtárak szerint 1938-ban Torontóban, 1939-ben Windsorban szolgált. 1940-ben az Egyesült Államokba helyezték, ahol Chicagóban, a Szent István római katolikus egyházközségben működött. Az 1940-es évek későbbi kapucinus sematizmusaiban neve már nem szerepel, így rendi szolgálatának megszűnése erre az időszakra tehető.

Az Egyesült Államokban George Paul Hetenyi néven élt. Az amerikai állampolgárságot 1947-ben szerezte meg. A római katolikus egyházzal és a kapucinus renddel történt szakítása után episzkopális lelkészként szolgált; források szerint pályájának egy szakaszában ortodox lelkészként is működött. Utazó lelkipásztori tevékenységet is végzett. Gépkocsijában összecsukható oltárt, hordozható orgonát és más liturgikus felszereléseket tartott, amelyek segítségével különböző helyeken tarthatott istentiszteleteket.

1946. augusztus 16-án a kaliforniai Oaklandben feleségül vette Jean Gertrude Rose Gareist, a University of California végzettjét, koncerthegedűst, aki az Oakland Symphony zenekarában is játszott. Házasságukból két gyermek született. A család 1949-ben a New York állambeli Amherstben, az Allenhurst Gardens lakótelepen élt.

Jean Hetenyi 1949 áprilisában eltűnt. Holttestét 1949. április 23-án találták meg a Genesee Riverben Rochester közelében. Két, .25-ös kaliberű lövés végzett vele. A nyomozás hamarosan férjére terelte a gyanút. Hetenyi gépkocsijának vizsgálata során vérnyomokat és egy lövedéket találtak; a ballisztikai vizsgálat szerint az autóban és az áldozat testében talált lövedékeket ugyanabból a fegyverből lőtték ki. A gyilkos fegyver nem került elő, és az ellene felhozott bizonyítékok alapvetően közvetettek voltak.

A Monroe megyei esküdtszék 1949. május 19-én emelt vádat ellene elsőfokú gyilkosság miatt. Első pere 1949 decemberében zajlott. Az esküdtszék másodfokú gyilkosságban mondta ki bűnösnek, és 1950 januárjában ötven évtől életfogytig tartó szabadságvesztésre ítélték. Az ítéletet később hatályon kívül helyezték.

A második eljárásban ismét elsőfokú gyilkossággal vádolták, ezúttal bűnösnek találták, és halálra ítélték. Ezt az ítéletet a New York Court of Appeals megsemmisítette. Harmadszor is bíróság elé állították; ekkor ismét másodfokú gyilkosságban mondták ki bűnösnek, és negyven évtől életfogytig tartó szabadságvesztést szabtak ki rá.

Hetényi éveken át támadta az eljárások jogszerűségét, arra hivatkozva, hogy miután az első esküdtszék csak másodfokú gyilkosságban találta bűnösnek, az állam a későbbi perekben már nem állíthatta volna ismét elsőfokú gyilkosság vádjával bíróság elé. Ügye végül United States of America ex rel. George Hetenyi v. Walter H. Wilkins, Warden of Attica State Prison címen került az Egyesült Államok Második Körzeti Fellebbviteli Bírósága elé. Az ügyet 1965. március 12-én tárgyalták, a döntést július 13-án hozták meg.

A többségi véleményt Thurgood Marshall szövetségi bíró, az Egyesült Államok Legfelsőbb Bíróságának későbbi tagja fogalmazta. A bíróság megállapította, hogy New York állam megsértette Hetényi alkotmányos jogait azzal, hogy az első eljárás után ismételten elsőfokú gyilkosság miatt folytatott ellene eljárást. A döntés szerint az első esküdtszék ugyan nem mentette fel kifejezetten az elsőfokú gyilkosság vádja alól, de az állam egyszer már megpróbált ilyen ítéletet elérni, és sikertelen volt. A bíróság ezért úgy ítélte meg, hogy az újabb, súlyosabb váddal történő eljárás alapvetően igazságtalan volt, és sértette a tizennegyedik alkotmánykiegészítésben biztosított megfelelő jogi eljáráshoz való jogát. A szövetségi bíróság elrendelte, hogy Hetényit helyezzék szabadlábra, hacsak New York állam észszerű időn belül nem biztosít számára az alkotmányos követelményeknek megfelelő új tárgyalást.

Újabb teljes körű per helyett végül megállapodás született. Hetényi gondatlanságból elkövetett emberölésnek megfelelő enyhébb bűncselekményben vallotta magát bűnösnek. A már börtönben töltött hosszú időt beszámították büntetésébe, és 1966. június 6-án szabadult. Szabadulásakor azt hangoztatta, hogy kolostorba kíván vonulni és szerzetesi életet élni. Ez végül nem valósult meg.

Később ismét megházasodott; 1969-ben Maria Hendrika Stolle lett a felesége. Élete utolsó éveit Arizonában töltötte. 1977. április 7-én Phoenixben hunyt el, 67 éves korában. A phoenixi Saint Francis Cemeteryben temették el.

Hetényi György életútja rendkívüli módon tért el a két világháború között Észak-Amerikába került magyar szerzetesek és papok szokásos pályájától. Magyar kapucinus szerzetesként és katolikus papként kezdte észak-amerikai működését, majd felekezetet váltott, családot alapított, végül felesége meggyilkolása miatt hosszú éveket töltött börtönben. Ügye ugyanakkor túlmutat személyes történetén: az 1965-ös Hetenyi v. Wilkins döntés az amerikai alkotmányjogban az ismételt büntetőeljárás és a tisztességes eljárás kapcsolatának egyik figyelemre méltó esetévé vált.