Horváth Tibor vasutascsaládban született Bánhidán. Középiskolai tanulmányait 1938 és 1946 között a tatai piarista gimnáziumban végezte. 1946. július 30-án Budapesten lépett be a Jézus Társaságába. 1948-ban Szegeden kezdte meg bölcseleti tanulmányait. 1949-ben Fábry Antal rektor titkáraként jelentős szerepet vállalt a fiatal magyar jezsuiták külföldre menekítésének megszervezésében. A szegedi rendtagok közül az utolsók egyikeként hagyta el Magyarországot.

A menekítések során végzett állandó utazás és a rá nehezedő felelősség következtében tuberkulózisban megbetegedett. Bardonecchiában szanatóriumi kezelésben részesült, majd Chieriben lábadozott. Bölcseleti tanulmányait 1952-ben megszakította, és csak 1954-ben fejezte be. 1955 és 1958 között Granadában tanult teológiát, ahol 1957. július 15-én pappá szentelték. 1959-ben Murciában végezte harmadik probációját, 1960-ban Aschaffenburgban tartózkodott betegállományban, 1961–1962-ben pedig Rómában folytatott doktori tanulmányokat. A Pápai Gergely Egyetemen szerzett teológiai doktorátust Aquinói Szent Tamás szeretetről szóló tanítása alapján.

1962-ben Kanadába került, és a willowdale-i jezsuita teológiai főiskolán, a későbbi Regis College-ban kezdett szisztematikus teológiát tanítani. Az intézmény 1970-es torontói átköltözése után is ott működött, később kutatóprofesszorként. Oktatott a Toronto School of Theology keretében, és kapcsolatban állt a University of St. Michael’s College teológiai fakultásával is.

Az Ultimate Reality and Meaning tudományos program gondolata 1967-ben fogalmazódott meg benne. Az azonos című interdiszciplináris folyóiratot tízévi előkészítő munka után, 1978-ban indította el, és annak alapító szerkesztője lett. Kezdeményezésére alakult meg a Magyar Egyháztörténeti Enciklopédia Munkaközösség is, amelynek folyóirata, a Magyar Egyháztörténeti Vázlatok – Regnum 1989-ben indult meg.

1994 és 1996 között a miskolci Fényi Gyula Jezsuita Gimnázium első igazgatója volt. Élete utolsó évtizedeiben elsősorban tudományos munkával és teológiai írással foglalkozott. 2008. május 17-én halt meg a pickeringi René Goupil House jezsuita otthonban. A courtlandi jezsuita temetőben helyezték nyugalomra.

Caritas est in ratione. Die Lehre des Hl. Thomas über die Eiheit der intellektiven und affectiven Begegnung. Róma, 1962, Münster, 1966;
De Christo Legato seu Ingressu Personali Dei in Historiam Humanam. Toronto, 1962–3;
De Fide Virtutibusque Infusis. Toronto, 1963–4; De Gratia Christi Sanctificante seu De Vita in Christo Nova Hominis. Toronto, 1963–5;
De Matrimonio. Toronto, 1964–5;
De Ordine. Toronto, 1964–5;
De revelatione Christi. Toronto, 1965–6;
The Personal Entry of God into Human History. Toronto, 1967;
Encyclopedia of Human Ideas on Ultimate Reality and Meaning. Toronto, 1970;
Topics for a New Encyclopedia. Toronto, 1970; Faith under Scrutiny. Notre Dame, 1975;
A Kinyilatkoztatás teológiája. Róma, 1975, 1977;
The Sacrificial Interpretation of Jesus’ Achievement in the New Testament. New York, 1979;
L’apologetica nella chiesa occidentale del periodo classico della scolastica all’inizio della riforma. Torino, 1987;
Eternity and Eternal Life. Waterloo, Ont. 1993;
Jesus Christ as Ultimate Reality and Meaning. Toronto, 1994; Thinking about Faith I. Love. Toronto, 2006;
Vallomás helyett. 20 éves az U.R.A.M. MJV II. 170–82.