Huszonnégy éves korában, 1935. szeptember 7-én lépett be a rendbe. Próbaéveit Budapesten, a Manrézában töltötte. 1946. február 2-án tett fogadalmat. Elvégezte a betegápoló tanfolyamot. A tanuló rendtagok nyugatra szöktetésében 1949-ben részt vett. Mivel a határvidékről származott, újabb rendtagok szöktetésének előkészítésének lebonyolítására hazatért, de Kondorfánál elfogták. A vizsgálat során súlyosan megkínozták, ennek következményeit élete végéig viselte. Szabadulása után 1950 körül maga is nyugatra szökött. 1951-ben kérte, hogy átléphessen a sarutlan kármelita rendbe, de onnan két éven belül visszatért. 1980-ban költözött ki Kanadába, de nem tudta megszokni az éghajlatot, ezért rövidesen visszatért Olaszországba. Közszeretetben álló testvér volt. Temetési szentmiséjén, a római Szent Ignác templomban több, mint ötven pap koncelebrált.