Írói és 1910-től általánosan használt álneve: Arcadius Avellanus. Szülei Janus, vagy János, illetve Júlia voltak. Jómódú családból származik, mert gyermeküket otthon neveltették egészen 13 éves koráig, amikor belépett a ferences gimnáziumba. Egészen addig csak latinul beszélt, az iskolában tanult meg magyarul. A rendbe 1869-ben lépett be. 1874. április 25-én szentelték pappá. Számos nyelven beszélt anyanyelvi szinten latinul, magyarul, angolul, ógörögül, csehül és még több nyelven értett. Felszentelése után hitszónokként és tanárként szolgált, majd 1877-ben a rend úgy döntött, hogy az USA-ban található St. Bonaventura Főiskolának (később egyetem), mely akkor indult szüksége van fiatal és agilis tanárokra, ezért őt is ide küldték. 1878-ban érkezett az USA-ba, s ekkor a latin oktatáson felül az iskola könyvtárának létrehozását kapta feladatul. 1882-ben az akkori rektor és házfőnök meghalt, ekkor őt nevezték ki erre a funkcióra. Elöljárói tevékenysége sikertelen volt, a rendház fegyelme teljesen felbomlott, végül egy rendi vizitáció következtében elhagyta a papságot. 1886. október 27-én házasságot kötött Miss Edith E. Clare nevű hölggyel Newark, NJ-ben. A házasság valamikor 1891 előtt válással véget ért. Hogy népszerűsítse a latint számos ifjúsági könyvet fordított le, például Stephenson Kincses szigetét. A gond ezekkel az, hogy egyáltalán nem érdekelte, hogy a modern latin kifejezések már esetleg megalkotásra kerültek, ezért ő számos olyan kifejezést használt ezek helyett, melyeket ő alkotott meg. Ezt egy szerkesztő, vagy egy lektor helyre tudta volna tenni, de elutasította ezek közreműködését. Ahogy egyébként a magyar nyelvújítást is elutasította, Önállás címen folyóiratot jelentetett meg Hazeltonban, melyben kizárólag a nyelvújítás előtti nyelvtant és szavakat használt, illetve magyarországi újságokban is így publikált. Elszegényedetten egy panzióban halt meg négy évvel később. Sokáig teljesen feledésbe merült, de az utóbbi 10-15 évben számos latin-nyelvvel foglalkozó konferencián felmerül, sőt újból egyfajta reneszánsza van, elismerve ambiciózus céljait, beleértve a klasszikusokon belüli pedagógiai forradalmat, a latin helyesírás reformját, az összes latin klasszikus szövegének újrakiadását, egy nemzetközi latin társaság megszervezését, valamint a latin univerzális és nemzetközi nyelvként való elfogadását.

The Reprobation of Yisróel. Allegany, 1886. (új kiad. Buffalo, 1888) - Thoughts Concerning an International Latin Academy. Philadelphia, 1901(?) - A zsidók a zsinagógában és otthon. Washington, D.C., 1907. - What our Schoolmen do not Know. New York, 1916(?) - Impressio specialis proloquii ad editionem latinam Robinsonis Crusoei Danielis De Foe. Brooklyn, 1928. - Palaestra. 3. kiad. New York, é.n. - New York-ban (N.Y.) az első m-angol hetilap, a Magyar Amerika 1879. VI. 15-IX(?): társszerk-je, 1887: a Józan Ész (Röpirat 2 részben a zsarnokság és babona ellen) havi folyóir., 1890-97: az Önállás (Hazleton), 1894: a Praeco Latinus (Latin Herald), 1906: a clevelandi (Oh.) Magyar Napilap szerk-je. - Álneve: Arcadius Avellanus (1910 után)