Katolikus tisztviselő család sarja, a budai ciszterci gimnázium elvégzése után 18 évesen, 1944. június 30-án lépett be a rendbe. A novíciátust a Manrézában végezte. 1947-1949 között filozófiát tanult Szegeden, majd külföldre távozott. Japánba kérte magát misszionáriusnak. Döntésében befolyásolta, hogy a ledobott két atombomba hatalmas szenvedést okozott ennek a népnek. Ő volt az első magyar jezsuita, aki közvetlenül Japánba ment, nem Kínából került az országba. 1950-1952 között Jokoszukában japán nyelvet tanult, majd mellette a második évben a kollégiumban angol nyelvet tanított. 1952-től öt éven át tanult Kanadában, majd az USA-ban. 1955. június 19-én Kanadában szentelték pappá. Végső fogadalmait 1961. augusztus 15-én tette le. 1993-ban tért haza Magyarországra. Jelentős szerepet vállalt a jezsuita rend hazai újraindításában, a házas hétvége mozgalom meghonosításában és a Semmelweis Egyetem lelkigondozói képzésének megalapításában.

Cukaaru tame ni. (Nyolcnapos lelkigyakorlat szerzetes elöljárók számára, és előadások szerzeteseket képzők számára.) Tokió, 1970;
Szeisho to Vatasitacsi. I–III. (Lukács evangélium magyarázata három kötetben.) Tokió, 1972;
Reitekisido no tame no workbook. (Lelki vezetők számára tartott műhelyek és gyakorlatok.) Tokió, 1977;
Vatsi no rekisi o kanszo suru. (Élettörténetemet szemlélve.) Tokió, 1980;
Sakai no tadanaka de misza o ikiru. (A szentmise megélése a szociális valóságokban.) Tokió, 1987;
Siavase na kekkom e no micsi. (Boldog házasság felé vezető út.) Tokió, 1987;
Dai jon kjorei ni motozuku jokakan no mokuso. (A XXXII. általános rendgyűlés négy határozatán alapuló nyolcnapos lelkigyakorlat jezsuiták számára.) Tokió, 1991;
Hogyan születik, nevelkedik és dolgozik egy japán misszionárius? MJV I. 304–26;
Seikacu kara inoru. I–V. (Az életből imádkozva. A mindennapok lelkigyakorlata öt kötetben.) Tokió, 1994;
Ima és élet. I–V. Bp., 2002–5;
Párbeszélgetés. Kapcsolatépítő munkafüzet jegyes- és házaspároknak. Tokió, 2009.