Pázmány Géza Sch.P. (Budapest, 1929. szeptember 19. – Devon, Pennsylvania, USA, 2024. november 23.) magyar piarista szerzetes, római katolikus pap, tanár, aki életének túlnyomó részét az Egyesült Államokban töltötte. A kommunista diktatúra üldözöttjeként hosszú börtönbüntetést szenvedett, majd emigrációba kényszerült, ahol a piarista rend tagjaként több mint hat évtizeden át szolgálta az egyházat és a katolikus nevelés ügyét.

Budapesten született 1929. szeptember 19-én. Középiskolai tanulmányait a győri bencés gimnáziumban végezte. 1948-ban belépett a ciszterci rendbe, noviciátusát Zircen kezdte meg. A szerzetesrendek feloszlatását követően 1949-ben a veszprémi egyházmegye papnövendéke lett, teológiai tanulmányait a veszprémi szemináriumban folytatta 1951-ig, majd 1951 és 1953 között a bécsi Pázmáneum növendékeként és a Bécsi Egyetemen tanult.

Erős honvágya miatt 1953 nyarán hazatért Magyarországra, hogy meglátogassa egykori tanárait és barátait. Tanácsukra megpróbált visszatérni Ausztriába, azonban a magyar–osztrák határon elfogták. Az Államvédelmi Hatóság nyugati ügynöknek és kémnek minősítette, letartóztatta őt, valamint több személyt is, akikkel kapcsolatba került, köztük Kovács Artisztid bencés gimnáziumi igazgatót és Csizmadia Ernőt. A Budapesti Katonai Bíróság 1954-ben kémkedés vádjával Pázmány Gézát tizenöt év, Csizmadia Ernőt tizenkét év, Kovács Artisztidot pedig tíz év szabadságvesztésre ítélte. A források szerint büntetését később tovább kívánták súlyosítani, azonban az 1956-os forradalom eseményei nyomán sikerült kiszabadulnia, majd elhagynia Magyarországot és Ausztriába menekülnie.

Ausztriában újragondolta papi és szerzetesi hivatását. Már korábban is ismerte a piaristák küldetését, amelynek középpontjában a fiatalok nevelése állt, ezért 1957. szeptember 8-án belépett a Piarista Rend amerikai noviciátusába a New York állambeli Derbyben. Egyszerű fogadalmát 1958. szeptember 9-én tette le, ezt követően Washingtonba került, ahol az Amerikai Katolikus Egyetemen folytatta teológiai tanulmányait. Örökfogadalmát 1961. május 16-án tette le, pappá pedig 1961. június 3-án szentelték.

Az Egyesült Államokba véglegesen 1963-ban érkezett. Papi és tanári szolgálatának túlnyomó részét a pennsylvaniai Devon Preparatory Schoolban töltötte, ahol teológiát és matematikát tanított. Szolgálatát csak néhány rövidebb megszakítás szakította meg: 1968–1969-ben a bécsi piarista képzőházban működött, 1978–1979-ben a derbyi piarista közösség tagja volt, 1979–1980-ban pedig a buffalói Calasanctius School matematikatanáraként dolgozott, majd 1980-ban ismét visszatért Devonba.

A tanítás mellett aktív szerepet vállalt az iskola közösségi életében is. Hosszú éveken át ő vezette az iskola sportcsapatainak autóbuszát, amelyeken rendszeresen elkísérte hűséges kutyája, Joey is. Papi szolgálata során számos plébánián és szerzetesi közösségben kisegített, emellett nagy odaadással gondoskodott idős és beteg rendtársairól is.

Életének utolsó éveit a pennsylvaniai Devon Senior Living otthonban töltötte. Egészségi állapota ellenére lehetőségeihez mérten továbbra is részt vett a lelkipásztori szolgálatban, és szombatonként rendszeresen koncelebrálta az intézmény kápolnájának szentmiséit.