Reseterics József Ferenc (Csepreg, Sopron vármegye, Osztrák–Magyar Monarchia, 1884. június 10. – Bethlehem, Pennsylvania, USA, 1969. július 26.) római katolikus pap, a Harrisburgi Egyházmegye lelkipásztora, a bethlehemi magyar katolikus közösség több mint fél évszázadon át szolgáló plébánosa. Munkássága során a pennsylvaniai Lehigh-völgy egyik legerősebb magyar katolikus közösségét építette fel, amely az amerikai magyarság egyik meghatározó egyházi központjává vált. Az angol nyelvű forrásokban neve Joseph Reseterics, illetve Joseph Reszternics alakban is előfordul.

Szülei Reseterics István és Major Franciska voltak. Elemi és középiskolai tanulmányait Csepregen végezte. Huszonhárom éves korában, 1907-ben kivándorolt az Egyesült Államokba azzal a szándékkal, hogy papi hivatását ott teljesítse. A Harrisburgi Egyházmegye papnövendékeként folytatta tanulmányait, teológiai képzését az overbrooki Szent Károly Szemináriumban (St. Charles Borromeo Seminary) végezte. 1911. május 27-én Philadelphiában szentelték áldozópappá.

Első szolgálati helye a pennsylvaniai Marion Heights volt, ahol misszionáriusként működött 1911 és 1913 között. Ezt követően Kulpmont magyar katolikus közösségének plébánosává nevezték ki. A korábban meggyengült egyházközséget néhány év alatt sikerült megszilárdítania és újjászerveznie.

1918-ban a bethlehemi Kapisztrán Szent János Magyar Római Katolikus Egyházközség élére került. A plébánia ekkor súlyos anyagi és szervezeti nehézségekkel küzdött, Reseterics azonban rövid idő alatt rendezte az egyházközség pénzügyeit, megszüntette az adósságokat, majd nagyszabású építkezésekbe kezdett. Irányításával felépült az új templom, a plébánia, később az iskola, zárda és a közösségi intézmények is. Az általa vezetett egyházközség az amerikai magyar katolikus élet egyik legjelentősebb központjává vált.

Plébánosi működését a kortársak kivételes szervezőkészség, következetes lelkipásztori munka és mély vallásosság jellemezte. A Bethlehemi Híradó 1956-ban megjelent méltatása szerint közel negyvenéves szolgálata alatt a bethlehemi magyar katolikus közösséget „az amerikai katolikus magyarság egyik legerősebb bástyájává” tette. A lap kiemelte, hogy csendes, kitartó munkájával nemcsak a hitéletet erősítette meg, hanem a magyar közösség összetartását is szolgálta, ezért az amerikai magyar kereszténység egyik „végvári hősének” nevezte.

A magyar közéletben is aktív szerepet vállalt. 1916. szeptember 11-én amerikai állampolgárságot szerzett. Ezüstmiséje alkalmából, 1936. szeptember 26-án Horthy Miklós kormányzó a Magyar Érdemrend tiszti keresztjével tüntette ki a magyar nemzeti és egyházi élet érdekében végzett munkájának elismeréseként. Az ünnepségen Bethlehem város vezetői és a helyi magyar társadalom is tiszteletét fejezte ki; a város polgármestere szerint Reseterics „egyedül is többet tett Bethlehemért, mint mások százan együttvéve”.

A bethlehemi magyar egyesületek életében is meghatározó szerepet játszott. Hosszú éveken át díszelnöke volt a Kapisztrán Szent János Templomi és Betegsegélyző Egyletnek, rendszeresen támogatta a magyar kulturális és jótékonysági szervezetek működését. 1964-től a bethlehemi betegsegélyző egylet díszelnöki tisztségét is betöltötte. A helyi magyar sajtóban rendszeresen közölt plébániai híreket, lelkipásztori körleveleket és közéleti írásokat.

Több mint ötven éven át megszakítás nélkül szolgálta a bethlehemi magyar katolikus híveket. 1969. július 26-án hunyt el Bethlehemben. A Holy Saviour Cemetery temetőben helyezték örök nyugalomra. Halálával lezárult a bethlehemi magyar katolikus közösség egyik legjelentősebb korszaka, amelyet csaknem fél évszázadon át személye határozott meg.