Sarlós (Schwáb) Károly Engelbert OSB, bencés szerzetes, római katolikus pap, matematikatanár, egyetemi oktató, a brazíliai magyar bencés misszió és a São Pauló-i Colégio Santo Américo egyik meghatározó alakja. Több mint három és fél évtizeden át szolgálta a brazíliai magyar emigrációt, miközben jelentős szerepet játszott a magyar bencések oktatási és kulturális intézményrendszerének kiépítésében.
Budapesten született 1916. március 7-én. A Pannonhalmi Szent Benedek-rendbe 1934. augusztus 6-án lépett be, egyszerű fogadalmát 1936-ban, ünnepélyes fogadalmát 1939. június 28-án tette le. Áldozópappá 1940. június 16-án szentelték. Már fiatal szerzetesként a tanári pályára készült: 1940–1941-ben Budapesten gyakorló tanárként működött, ezt követően Sopronban, majd 1943-tól Esztergomban tanított gimnáziumban.
A második világháború idején tábori lelkészként teljesített szolgálatot. A háború végén szovjet hadifogságba került, ahol 1945 és 1947 között Oroszországban raboskodott. Ez az időszak életének meghatározó tapasztalata lett.
1948–1949-ben Balatonfüreden a bencés üdülő igazgatója volt, majd 1949-ben elhagyta Magyarországot. 1949-ben érkezett Brazíliába, ahol rendtársával, Kögl Szeverinnel együtt kapcsolódott be a São Paulóban kibontakozó magyar bencés misszió munkájába.
Kezdetben a magyar emigránsok lelkipásztori ellátását végezte, majd részt vett a magyar bencések legjelentősebb brazíliai oktatási vállalkozásának, a Colégio Santo Américo megszervezésében. Az iskola alapításának három fő kezdeményezője Jordán Emil OSB, Sarlós Engelbert OSB és a világi professzor, Ecsődi János volt. Az intézmény rövid idő alatt São Paulo egyik legelismertebb katolikus középiskolájává fejlődött.
Az iskolában 1951 és 1958 között matematikát tanított, egyúttal igazgatóhelyettesként működött. 1958 és 1974 között az intézmény igazgatója (reitor) volt, irányítása alatt az iskola jelentős fejlődésen ment keresztül, és a magyar alapítású intézmény a brazil katolikus oktatás egyik elismert központjává vált.
Ezzel párhuzamosan 1959-től haláláig a São Pauló-i Pontifícia Universidade Católica de São Paulo (PUC-SP) matematikaoktatója volt. Egyetemi tanárként generációk képzésében vett részt, miközben továbbra is aktív szerepet vállalt a magyar bencés közösség és a brazíliai magyar emigráció vallási és kulturális életében.
Munkássága szorosan összefonódott a São Pauló-i Szent Gellért monostor fejlődésével, amely a dél-amerikai magyarság egyik legfontosabb egyházi és kulturális központjává vált. A magyar bencések által létrehozott iskola, könyvtár, kulturális intézmények és a magyar közösség lelkipásztori szolgálata hosszú évtizedeken keresztül meghatározta a brazíliai magyar katolikus életet.
Sarlós Engelbert 1986. szeptember 3-án hunyt el São Paulóban.