Magyar jezsuita szerzetes, római katolikus pap, kultúrantropológus, egyetemi tanár és külföldi magyar lelkipásztor. 1930. július 30-án Budapesten lépett be a Jézus Társaságába. Noviciátusát és retorikai tanulmányait 1930 és 1933 között a budapesti zugligeti Manrézában végezte, majd 1933–1936 között Szegeden filozófiát tanult. Ezt követően egy évig a pécsi Pius Gimnáziumban működött magiszterként. Az 1938-as budapesti Eucharisztikus Világkongresszus után rendje a tervezett közel-keleti muszlim misszióra készítette fel. Ennek érdekében a Közel-Keletre küldték nyelvi és kulturális tanulmányokra. Bejrútban, Bikfayában és Aleppóban arabul tanult, 1941-ben pedig Isztambulban török nyelvi tanulmányokat folytatott. Törökországi tartózkodása alatt kapcsolatba került Angelo Giuseppe Roncallival, az akkori törökországi apostoli delegátussal, a későbbi XXIII. János pápával, akinek munkáját is segítette. 1943-ban Rómába került, ahol a Pápai Keleti Intézetben (Pontificium Institutum Orientale) fejezte be keleti nyelvi tanulmányait, majd a Pápai Gergely Egyetemen teológiát hallgatott. A második világháború végén Nagy Töhötöm SJ római tevékenységébe is bekapcsolódott. Nagy 1945-ben a magyarországi politikai és egyházi helyzetről készített memorandumának rövidebb változatát Serei fordította franciára a jezsuita rend római vezetése számára. Amikor a dokumentumot kibővítették – egyik példányát XII. Piusz pápának szánták –, a végleges francia szöveg elkészítésében Serei mellett Alszeghy Zoltán SJ is közreműködött. 1946. július 30-án Rómában, a jezsuiták San Ignazio-templomában szentelték pappá. 1947-ben a Pápai Gergely Egyetemen teológiai licenciátust szerzett. Ezt követően Párizsba helyezték, ahol egyetemi lelkészként működött, egyúttal a francia jezsuiták társadalomtudományi műhelye, az Action Populaire munkatársa lett. Párizsban ismerkedett meg Pierre Teilhard de Chardin SJ-vel, akinek hatására érdeklődése egyre inkább a kultúrantropológia felé fordult. Jezsuita képzésének utolsó szakaszát, a harmadik probációt Írországban végezte. Az Irish Jesuit Archives gyűjteményében fennmaradt az 1951–1952-ben a dublini Rathfarnham Castle-ben terciát végző jezsuiták csoportképe, amelyen az első sorban „Charles Serei (Hung)” megjelöléssel szerepel. Ezután az Oxfordi Egyetemen folytatott kultúrantropológiai tanulmányokat. Doktori értekezését 1957-ben „The cult of the mother goddess in early Anatolia” címmel készítette el; az Oxfordi Egyetem antropológiai intézetének doktori disszertációs jegyzéke Serei C. neve alatt tartja nyilván. 1954. augusztus 15-én letette ünnepélyes jezsuita fogadalmát. Doktori tanulmányainak befejezése után, 1957-ben az Egyesült Államokba került. New Yorkban a jezsuita Fordham University oktatója lett, ahol kultúrantropológiát tanított. Amerikai működése több mint két évtizeden át, 1957-től 1978-ig tartott. Tudományos érdeklődésében a vallás, a kultúra és az antropológia összefüggései játszottak meghatározó szerepet. 1978-ban visszatért Rómába, miután meghívást kapott a Pápai Gergely Egyetemre. Egyetemi oktatói munkája mellett bekapcsolódott a Vatikáni Rádió tevékenységébe is, annak angol és magyar nyelvű adását segítette. 1981-ben vonult nyugalomba, de aktív lelkipásztori szolgálatát tovább folytatta. Nyugdíjazása után Kölnbe került, ahol a magyar katolikus misszió vezetője és lelkipásztora lett. 1982 elején már az „új kölni magyar lelkész”-ként említették. Ugyanebben az időszakban egy magyar küldöttség tagjaként Joseph Höffner kölni bíboros érsekkel is találkozott, akit a magyarországi egyház helyzetéről és az erdélyi magyarság problémáiról tájékoztattak. Mintegy hét és fél éven keresztül szolgálta a Kölnben, Bonnban, Düsseldorfban és környékükön élő magyar katolikusokat. Rendszeresen mutatott be vasárnapi és elsőpénteki szentmiséket, nagyböjti lelkigyakorlatokat szervezett és vezetett, valamint zarándoklatokat vezetett a belgiumi Banneux Mária-kegyhelyre. Jelentős szerepet vállalt a kölni Mindszenty Magyar Ház felújításában és megszépítésében; kezdeményezésére és közreműködésével alakították ki annak kápolnáját. Kölnben „Kultúra és vallás” címmel előadássorozatot is tartott. 1989-ben rendje új feladattal Innsbruckba helyezte. Életének utolsó három évét ott töltötte lelkipásztorként és keresett gyóntatóként. Bekapcsolódott az innsbrucki magyar katolikus közösség életébe is: azok között a papok között volt, akik a helyi magyar hívek számára magyar nyelvű szentmiséket mutattak be. Serei Károly 1992. november 2-án hunyt el Innsbruckban szívroham következtében.

Serei, C.: The Cult of the Mother Goddess in Early Anatolia. DPhil thesis, University of Oxford, 1957.