Ferences szerzetes, római katolikus pap, magyar emigrációs lelkipásztor. Vitézi címet még rendbe lépése előtt kapott. 1932. augusztus 29-én lépett be a ferences rendbe, örökfogadalmát 1937. szeptember 8-án tette le, 1939. szeptember 10-én szentelték pappá. Zadravecz István püspök titkáraként is működött.
Pappá szentelése után a budai ferenceseknél szolgált, segédlelkészi és hitoktatói feladatokat végzett, emellett ifjúsági lelkipásztorként és lelkigyakorlat-vezetőként is tevékenykedett. 1947. április 1-jétől az Agrártudományi Egyetem budapesti karainak lelkésze volt.
1948 tavaszán nagyobb lelkigyakorlatot tartott a Műegyetem hallgatóinak, amely után Pécsett letartóztatták és kihallgatták. Szabadon bocsátották, de rendőrségi jelentkezési kötelezettséget írtak elő számára. Budapestre visszatérve a budai ferences rendházban értesült arról, hogy a rendőrség ismét keresi, ezért 1948 nyarán elhagyta Magyarországot. A Fertő-tó irányában Ausztriába szökött, Bécsből pedig Rómába ment, ahol mintegy három évet töltött. Füzér Julián OFM, a külföldi magyar ferencesek akkori elöljárója Amerikába hívta, római elöljárói azonban ekkor még nem támogatták ezt a tervet.
Zágon József közreműködésével 1951 őszén, brüsszeli székhellyel a Benelux államok magyar lelkészévé nevezték ki. Különösen a fiatal magyar emigránsok körében végzett aktív lelkipásztori munkát. Belgiumi működéséhez egy rendőrségi ügy is kapcsolódott: két fiatalember feljelentése nyomán a belga rendőrség rövid időre őrizetbe vette, ezalatt Benkő Antal SJ helyettesítette. Az ügy további sorsa nem ismert, és az sem állapítható meg, hogy összefüggésben állt-e későbbi áthelyezésével. Ferences elöljárói 1953 nyarán Spanyolországba helyezték, egyidejűleg visszavonva a Benelux államokra szóló magyar lelkészi megbízatását. Spanyolországi működésének pontos helye egyelőre nem ismert.
1958-ban Kanadába került, és átvette a winnipegi magyar római katolikus egyházközség vezetését. Hozzáfogott a szétszórtan élő magyar hívek közösségének megerősítéséhez, és jelentős szerepet vállalt az új magyar templom létrehozásában. 1961-ben megvásárolták a Szent István Hallt, 1963-ban további ingatlanokat szereztek, 1964-ben pedig megkezdődött az új templom építése, amelyet december 20-án szenteltek fel.
1973 nyarán az amerikai magyar ferences kusztódia elöljárója lett. Ugyanezen év szeptemberében még Winnipegben fogadta Mindszenty József bíborost, akinek látogatása során Végvári Vazul OFM-mel együtt kísérője volt. 1974-től a New Jersey állambeli Roeblingben, a kusztódia központjában működött. 1977–1978-ban rendszeresen kisegített a passaici Szent István magyar római katolikus plébánián is; Dunay Antal betegsége, majd halála után elsősorban ő biztosította ott a magyar nyelvű szentmiséket.
1979-ben visszatért Winnipegbe, ahol ismét a magyar katolikus közösség vezetését vette át. Élete utolsó éveiben látása jelentősen megromlott. 1989. december 12-én, 75 éves korában Winnipegben hunyt el.