Tatabányán szénbányász, majd Budapesten vasöntödei munkás. Mezőnyárádon volt novícius 1943-1944-ig. Teológiai tanulmányait Péliföldszentkereszten kezdte meg 1949-ben, de 1950-től a többi szalézi kispappal Vácott folytatta. Örökfogadalmat 1950. december 3-án tett. Ezután különböző helyeken dolgozott, mint munkás. 1956-ban elhagyta az országot. Teológiai tanulmányait Monteortonában, Olaszország folytatta és 1959-ben pappá szentelték. Előbb Olaszországban, majd Svédországban működött, mint a menekült magyarok lelkésze. 1970-ben költözött Kanadába. Hegedűjavítással is foglalkozott. Jelentős összegekkel segítette a magyar rendtartományt. Életszentség hírében halt meg, sírjánál (egyházilag még nem igazolt) csodák történtek.