Hámor József SDB (1914–1999) magyar szalézi szerzetes és lelkipásztor Szentendrén született 1914. szeptember 27-én, eredeti családneve Hollner volt. Gyermekkorát mély vallásos légkörben töltötte, korán kapcsolatba került az egyházi élettel, majd tizennégy évesen megismerte a szalézi rendet és Bosco Szent János lelkiségét. Tanulmányait a szalézi gimnáziumban folytatta, ahol hamar kitűnt művészi és zenei tehetségével. Noviciátusát Péliföldszentkereszten kezdte meg, első fogadalmát 1930-ban tette le, majd gyakorlati nevelői szolgálatot végzett Rákospalotán, Szombathelyen és Gyulán. Növendékei egyszerűsége és közvetlensége miatt különösen szerették.

Teológiai tanulmányai után 1940. június 23-án Serédi Jusztinián bíboros szentelte pappá Budapesten. Kiváló szónoki képességei és egyházjogi tudása révén hamar ismertté vált. Papi szolgálatát Pestszentlőrincen kezdte, később Győrben tanított és vezetői feladatokat látott el a szalézi képzésben. A második világháború és az azt követő kommunista hatalomátvétel súlyosan érintette életét és rendjét: a szerzetesrendek feloszlatása után vidéki plébánosként, majd egyszerű munkásként és sekrestyésként dolgozott, miközben továbbra is hű maradt papi és nevelői hivatásához.

Az 1956-os forradalom idején fiatal szalézi növendékek menekítésében segített, majd maga is elhagyta Magyarországot. Ausztrián és Torinón keresztül végül Kanadába került, ahol 1957-ben Edmontonban megszervezte a magyar katolikus közösséget, és megalapította a Szent Imre Magyar Katolikus Plébániát. Évtizedeken át a nyugat-kanadai magyarság lelkipásztora, tanítója, zenésze és közösségszervezője volt. Magyar iskolát működtetett, kórust vezetett, fiatalokat nevelt, és jelentős szerepet játszott az emigrációban élő magyar katolikus identitás megőrzésében.

Egészségi állapotának romlása miatt 1971-ben lemondott plébánosi tisztségéről, de továbbra is aktívan szolgált. Később az edmontoni kínai katolikus közösség lelkipásztori munkájába is bekapcsolódott. Rendkívüli munkabírása, mély hite, zenei tehetsége, hazaszeretete és embersége miatt nagy tisztelet övezte. 1999. február 13-án hunyt el Kanadában. Életét teljes egészében az Egyház, a szalézi lelkiség és a diaszpórában élő magyarság szolgálatának szentelte.

Szombati magyar iskolát, kórust szervezett, valamint megalapította az Edmontoni Magyar Katolikusok Egyesületét. 1980-1987 között új templomot építtetett. Működése alatt az edmontoni magyar iskola – egyedüliként Kanadában – hivatalosan elismert magániskolává vált. Hat nyelven beszélt. Munkájáért soha nem fogadott el fizetést, hogy ezzel is az egyházközséget segítse. Halálakor az albertai parlamentben két perces néma felállással emlékeztek meg róla.

Az ünnepekre színdarabokat írt, zenét komponált, a gyermekek előadását zongorán kísérte. Mikulásra minden gyermekről szellemes-kedves versikét költött.