Íróffy Gábor 1927. március 26-án született Budapesten, egy orvoscsalád harmadik gyermekeként. Középiskolai tanulmányait a győri bencés gimnáziumban végezte, majd bátyját, Hubát követve 1944. december 13-án belépett a bencés rendbe. Beöltözésekor a Zsolt szerzetesi nevet kapta.

Teológiai tanulmányait 1946 és 1952 között a római Szent Anzelm Egyetemen folytatta. Ünnepélyes fogadalmát 1949. szeptember 8-án tette le, pappá pedig 1951. június 24-én szentelték.

1952-ben Brazíliába került, ahol hamarosan a São Paulóban működő Szent Imre Gimnázium tanára lett. Emellett angol és latin szakos tanári oklevelet szerzett, s aktív szerepet vállalt a brazíliai magyar katolikus közösség kulturális és oktatási életének szervezésében. A Szent Imre Klub alapítójaként és elnökeként is jelentős közösségépítő munkát végzett. 1974-től a gimnázium igazgatója, később – az intézmény fejlődésével – rektora lett, majd élete végéig tiszteletbeli rektorként szolgálta az iskolát. 1981-től néhány éven át a Szent Gellért-apátság alperjeli tisztségét is betöltötte.

A brazíliai magyar katolikus oktatás történetében kiemelkedő hely illeti meg: a São Pauló-i magyar katolikus tanintézmény tíz alapító atyájának egyike volt. Iskolaszervező tevékenysége mellett nyelvészettel és zenével is foglalkozott. Sokoldalú tehetségét egész életén át a közösség szolgálatába állította; tiszteletbeli rektorként alapította meg az intézmény legfiatalabb egységét, az Eszterháza Zeneiskolát is.

Munkásságát több alkalommal kitüntetésekkel ismerték el. Legjelentősebb elismerése a Magyar Érdemrend lovagkeresztje volt, amelyet „a magyar kulturális örökség Brazíliában való népszerűsítését és átadását szolgáló tevékenysége elismeréseként” kapott.

Súlyos betegsége idején is derűvel és belső békével viselte a szenvedéseket. Környezete emlékezete szerint nehézségei között sem panaszkodott, hanem hittel és nyugalommal fogadta élete próbatételeit.