Magyar származású bencés szerzetes, katolikus pap, filozófus és egyetemi oktató. Életének döntő részét az Egyesült Államokban töltötte, ahol csaknem fél évszázadon át a pennsylvaniai Saint Vincent Archabbey és a Saint Vincent College meghatározó tanára és vezetője volt. Tudományos munkásságával elsősorban a filozófia, a logika és a középkori gondolkodás kutatásához járult hozzá.
Pecölön született 1926. június 10-én. Középiskolai tanulmányait a kőszegi bencés gimnáziumban végezte 1937 és 1945 között. A második világháborút követően családjával az Egyesült Államokba emigrált, ahol katonai szolgálatot teljesített az amerikai hadseregben.
Leszerelése után filozófiai tanulmányokat folytatott, és 1954-ben szerzett egyetemi diplomát. 1955. július 2-án belépett a pennsylvaniai Saint Vincent Archabbey bencés közösségébe Latrobe-ban. Első szerzetesi fogadalmát 1956-ban, ünnepélyes örökfogadalmát pedig 1958. július 11-én tette le.
Pappá 1959. május 23-án szentelték. Első ünnepélyes szentmiséjét a Passaic-i Szent István magyar templomban mutatta be, amely jól tükrözi kapcsolódását az amerikai magyar katolikus közösséghez.
Papszentelése után tovább folytatta tanulmányait. 1963-ban filozófiai doktori fokozatot szerzett, majd a Saint Vincent College filozófiai karának oktatója lett. Évtizedeken át tanított logikát, metafizikát, ismeretelméletet és középkori filozófiát. Hallgatói körében nagy tekintélynek örvendett világos előadásmódja, szigorú logikai gondolkodása és szerzetesi egyszerűsége miatt.
A Saint Vincent College életében számos vezető tisztséget is betöltött. Több éven keresztül a bölcsészkar dékánja volt, emellett tanszékvezetőként és különböző egyetemi bizottságok tagjaként is szolgált. Jelentős szerepet vállalt az intézmény tantervi fejlesztésében és az akadémiai élet szervezésében.
Tudományos érdeklődése elsősorban Arisztotelész, Aquinói Szent Tamás, valamint a klasszikus logika és metafizika kérdései felé irányult. Számos tudományos tanulmányt publikált filozófiai folyóiratokban, valamint részt vett nemzetközi filozófiai konferenciák munkájában. Oktatói tevékenysége révén papok és világi értelmiségiek generációinak képzésében működött közre.
Bár szerzetesi és tudományos munkája teljes egészében az Egyesült Államokhoz kötődött, mindvégig megőrizte magyar identitását. Rendszeresen kapcsolatot tartott az amerikai magyar katolikus közösségekkel, és a Katolikus Magyarok Vasárnapja Évkönyve is rendszeresen nyilvántartotta.
2013. október 1-jén hunyt el a pennsylvaniai Latrobe-ban, 87 éves korában.

Reason Revisited: The Philosophy of Karl Jaspers. Dublin–London: Gill and Macmillan, 1971; Notre Dame: University of Notre Dame Press, 1972.
„Affectivity: The Power Base of Moral Behavior.” In: Act and Agent: Philosophical Foundations for Moral Education and Character Development. Lanham–New York: University Press of America, 1986, 71–114.
„Affectivity: The Power Base of Moral Behavior.” In: Personalist Ethics and Human Subjectivity. Washington, D.C.: The Council for Research in Values and Philosophy, 1995, 9–48.
„Affectivity: The Power Base of Moral Behavior.” In: The Imagination. Washington, D.C.: The Council for Research in Values and Philosophy, 2002/2003, 39–60.
„Scheler on Politics.” The Review of Politics, 49. évf. 4. sz. (1987), 595–598.
Silence in Benedictine Spirituality – előadás, hang- és videófelvétel, 2013.