Mustos István Sch.P., az amerikai forrásokban Stephen N. Mustos, egyes magyar forrásokban Nemesvámosi Mustos István (Veszprém, 1931. augusztus 10. – Székesfehérvár, 2008. április 20.) magyar római katolikus áldozópap, piarista szerzetes, tanár, iskolaigazgató és az amerikai magyar katolikus lelkipásztorkodás jelentős alakja volt. Hosszú éveken át szolgált az Egyesült Államokban, 1990 és 2007 között a passaici Szent István Római Katolikus Magyar Egyházközség plébánosaként, emellett Miklósházy Attila SJ, a külföldön élő magyarok püspökének amerikai delegátusaként is működött.

Veszprémben született, és a helyi piarista gimnáziumban tanult, ahol 1947-ben érettségizett. 1949. augusztus 27-én lépett be a Piarista Rendbe; 1950-ben még a rend novíciusa volt. Az 1956-os forradalom leverése után, novemberben elhagyta Magyarországot. Menekülésének körülményeiről egykorú rendi dokumentum is fennmaradt: Johann Schmidt osztrák piarista tartományfőnök 1956. december 3-i levele szerint Mustos Török Jenő piaristával együtt menekült el Magyarországról, majd Divald Istvánnal együtt Rómába került. A levél arra is utal, hogy Tomek Vince generális a külföldre jutott magyar piaristák egy részét az ausztriai, illetve amerikai rendi munka megerősítésére kívánta felkészíteni.

Tanulmányait Rómában folytatta, ahol a Pápai Gergely Egyetemen teológiai végzettséget szerzett. Örökfogadalmát 1957. november 3-án tette le, majd 1958. április 20-án Rómában szentelték pappá. 1959-ben az Egyesült Államokba került, ahol bekapcsolódott az önálló amerikai piarista rendtartomány kiépítésén dolgozó rendtagok munkájába.

Amerikai működésének első időszakában Washingtonban, majd a New York állambeli Derbyben és Buffalóban szolgált és tanított. A buffalói Canisius College-ban matematika–fizika tanári képesítést szerzett 1966-ban; ezt az adatot egy 1992-ben megjelent, saját tanulmányához közölt életrajzi jegyzet is megerősíti. Ezt követően a pennsylvaniai Devon Preparatory Schoolban működött. 1969-től 1987-ig, tizennyolc éven át az iskola igazgatója (headmaster) volt. Vezetése alatt az intézmény tanulmányi tekintélye és anyagi helyzete egyaránt megerősödött. Igazgatósága idején négyszer választották meg az amerikai piarista tartomány tartományfőnöki asszisztensévé, és a Devon Prep képviselőjeként a College Board munkájában is részt vett.

Iskolai és rendi munkája mellett egyre nagyobb szerepet vállalt az amerikai magyarság lelkipásztori gondozásában. 1985-ben az Egyesült Államok keleti partvidékén működő magyar papok egyesületének elnökévé választották. Tevékenysége nem korlátozódott saját szolgálati helyeire: például a washingtoni magyar katolikus közösség visszaemlékezése szerint Csorba Domonkos OFM-mel felváltva vállalt magyar szentmiséket a közösség számára.

1987-ben elhagyta a Devon Preparatory School vezetését, és 1990-ig a trentoni Szent István-templomban szolgált. 1990 augusztusában került a New Jersey állambeli Passaic magyar Szent István-plébániájára, ahol 1990. október 7-én az egyházközség kilencedik plébánosa lett. Érkezése a plébánia történeti összefoglalója szerint új lendületet adott az egyházközség életének. Egyik fontos kezdeményezése a korábbi zárdaépület felújítása volt: kápolnáját hétköznapi szentmisék bemutatására tették alkalmassá, az épületet pedig Árpád-házi Szent Erzsébetről nevezték el, és Magyarországról érkezett, szívműtét után lábadozó gyermekek elhelyezésére is használták.

Passaici szolgálata mellett Miklósházy Attila SJ püspök amerikai delegátusaként működött. E tisztségében rendszeresen látogatta az Egyesült Államok magyar katolikus közösségeit, és a püspök képviseletében vett részt azok egyházi életében. A Magyar Máltai Lovagok észak-amerikai régiójának káplánja is volt. Munkásságának fontos célja volt, hogy a szétszórtan élő amerikai magyarok számára lehetőség szerint fennmaradjon a magyar nyelvű katolikus lelkipásztori ellátás.

Lelkipásztori tevékenysége mellett írással és előadásokkal is foglalkozott. 1990-ben a New York-i Széchenyi Társaság felkérésére Széchenyi Istvánról tartott előadást, majd ugyanebben az évben a clevelandi Magyar Találkozón is előadott. Tanulmányának átdolgozott változatát 1991. október 19-én az Eötvös Loránd Fizikai Társulat centenáriumi közgyűlésén Magyarországon is előadta; írása „Széchenyi István időszerűsége” címmel 1992-ben a Fizikai Szemlében jelent meg.

Egészségi állapotának romlása miatt 2007-ben visszatért Magyarországra, ahol papi otthonban élt. 2008. április 20-án, 76 éves korában Székesfehérváron hunyt el. Halálakor az Amerikai Egyesült Államok piarista rendtartományának tagja volt. Temetését 2008. május 14-én tartották Budapesten, az Újköztemető piarista parcellájában; sírhelye a rendi nyilvántartás szerint 8/2.

Liturgikus elmélkedések a Magyar Katolikusok Vasárnapjában