Bencés szerzetes, áldozópap, tanár és magyar cserkészvezető. Érettségi után kérte felvételét a Pannonhalmi Bencés Főapátságba. 1942. augusztus 6-án lépett be a rendbe, 1944. május 13-án egyszerű, 1947. május 13-án ünnepélyes fogadalmat tett. 1948. június 27-én szentelték áldozópappá. 1948–1949-ben Pannonhalmán studenspáterként működött, majd 1949-ben külföldre távozott. Ausztriában és Svájcban folytatott tanulmányokat, és Fribourgból érkezett Brazíliába. 1951-től São Paulóban gimnáziumi tanár és házgondnok-helyettes volt. Bekapcsolódott a magyar emigráns közösség ifjúsági és oktatási életébe: tanított a szombati magyar iskolában, 1952-ben pedig megalapította a 25. számú Szent Imre magyar fiú-cserkészcsapatot, amelynek parancsnoka lett. 1958. szeptember 24-én, mindössze 34 éves korában, orvosi műhiba következtében hunyt el São Paulóban; ő volt a São Pauló-i magyar bencés közösség első elhunyt tagja. Emlékére a São Paulo melletti Embuban működő magyar cserkészparkot Simon Bálint Cserkészparknak nevezték el.