P. Apollinár OFM (1897–1968) ferences szerzetes, kínai misszionárius és lelkipásztor a magyar ferences misszió egyik kiemelkedő alakja volt. 1897. január 1-jén született a bácskai Dávod településen. Hivatását nagyban meghatározta egykori plébánosa, Dobozy atya, aki a ferences rend felé irányította. 1913. augusztus 27-én öltötte magára Assisi Szent Ferenc ruháját. Már újoncévei alatt kitűnt lelkiismeretességével, szorgalmával és mély vallásosságával. Pappá 1920. június 29-én szentelték Eger városában.

Első szolgálati helye szintén Eger volt, ahol alacsony termete miatt hamarosan a hívek és rendtársai körében is a szeretetteljes „Kis Atya” néven vált ismertté. Kiváló szónokként és türelmes gyóntatóként nagy népszerűségnek örvendett. Részt vett az egri ferences nevelőmunka mindennapjaiban, különösen akkor, amikor a szerb megszállás miatt Pécsről odahelyezett újoncok és szeráfi kollégisták kerültek a kolostorba. A betegeskedő Feisz Angelus újoncmestert gyakran helyettesítette, növendékeivel kirándulásokat tett, és történelmi, lelki előadásokat tartott számukra. Rendfőnöke ekkor Oslay Oswald volt, aki az „Egri Norma” néven ismertté vált szegénygondozási rendszert is megszervezte.

1929-ben Oslay Oswald tartományfőnökként kínai missziót vállalt a magyar ferences provincia számára. A jelentkezők között ott volt Apollinár atya is, aki kérvényében így fogalmazott: „Mint a koldus az alamizsnát, a bűnbánó a bűnbocsánatot, úgy kérem a misszióba küldést...” Az első magyar ferences missziós csoporttal utazott ki Kínába. Rendkívüli szorgalommal sajátította el a kínai nyelvet, és kortársai szerint szinte tökéletesen beszélte azt. Missziós működésének fő területe Hunan tartomány volt, különösen a magyar ferencesek központjának számító Paoking környéke. Fáradhatatlanul járta a hatalmas missziós területet, sokszor a nyári hőségben is. Tömeges kereszteléseket végzett, hitújoncokat oktatott, és missziós munkáját nagy önfeláldozással végezte.

A kínai–japán háború idején egy időre az északi passzionista misszióba került, majd visszatért a magyar ferences misszióba, ahol Bence testvér árvaházában is szolgált. A kommunista hatalomátvétel után Hongkong területére toloncolták. Ezt követően az ír ausztráliai ferences provincia szolgálatába állt, ahol teológiát tanított, és nagy szeretet övezte környezetében. Később azonban missziós társait követve az Amerikai Egyesült Államokba költözött.

Az Egyesült Államokban a New Jersey állambeli Flemington mellett működő sarutlan karmelita nővérek káplánjaként szolgált, valamint a harmadrendi közösségeket vezette. George W. Ahr püspök nagyra becsülte lelkipásztori buzgóságát. Később New Brunswick magyar lelkipásztori életében vett részt, emellett több helyen tartott népmissziókat és lelkigyakorlatokat. A DeWitt-i lelkigyakorlatos házban kétszer is vezetett magyar lelkigyakorlatot, amelyek mély nyomot hagytak a hívekben.

Élete utolsó éveiben súlyos szívbetegség gyötörte. Egy szívroham után a New Jersey állambeli Hewitt településen működő, volt kínai missziós szatmári nővérek otthonába került. 1968 őszén még részt vett rendtársai lelkigyakorlatán, ám röviddel később kórházba szállították, ahol belső daganatot operáltak nála. 1968. november 8-án újabb szívroham érte, és percek alatt csendesen meghalt.

Temetését rendkívüli vihar nehezítette, amely az Egyesült Államok keleti partvidékén pusztított. Gyászmiséjét Mand Maximus vezette rendtársai koncelebrációjával, sírja pedig a kommisszariát roeblingi temetőjében található. Apollinár atyát kortársai gyermeki lelkületű, szerény, mélyen imádságos emberként őrizték emlékezetükben, aki egész életét az Egyház és a lelkek szolgálatának szentelte.

Vándorúton Ázsia földjén. (Missziós tört-ek) Bp., 1946. (Ferences világmissziók 42.)