Rékasi József Csaba 1921. augusztus 28-án született Jászberényben. A József Nádor Gimnáziumban érettségizett. Már diákkorában érdeklődött az irodalom, a színház és a képzőművészet iránt; Mécs László költészete és személyes példája is hatással volt szerzetesi hivatására. A jászói premontrei apátságba 1940. augusztus 28-án lépett be. Egyszerű fogadalmát 1941. szeptember 9-én, ünnepélyes fogadalmát 1944. szeptember 9-én tette le. Jászón filozófiát és teológiát tanult, majd Gödöllőn, Budapesten és Párizsban folytatta tanulmányait. A Pázmány Péter Tudományegyetemen és a Sorbonne-on magyar és francia irodalommal, finnugor és román nyelvészettel foglalkozott, Párizsban nyelvtanári oklevelet szerzett. Saját közlése szerint 1946. március 25-én szentelték pappá, bár az egyik rendi névtár 1947-et ad meg.

1952 decemberében hajóval érkezett az Egyesült Államokba. Előbb a premontreiek philadelphiai rendházában élt, majd a De Pere-i St. Norbert College-ban franciát és latint tanított. Ezután a New York-i Fordham University oktatója és doktorandusza lett. 1960-ban nyelv- és irodalomtudományi doktori fokozatot szerzett Paul Claudel költészettanának és drámai műveinek kapcsolatáról írt értekezésével. 1957-től mintegy harminchat éven át a University of Detroit francia nyelvi és kulturális képzésében működött. Szakterülete a francia színház, művészet és fonetika volt. Rendszeresen vezetett hallgatói tanulmányutakat Párizsba, és egykori diákjaival lelkipásztorként is tartós kapcsolatot ápolt. A francia kultúra amerikai terjesztéséért 1967-ben az Akadémiai Pálmák lovagjává, 1979-ben pedig tisztjévé nevezték ki. 1992-ben vonult nyugalomba, és visszaköltözött De Pere-be, ahol a Szent József-priorátus közösségében élt. 2016. március 26-án hunyt el, 94 éves korában. A St. Norbert Abbey temetőjében helyezték nyugalomra.