Ruff János SJ, dr. (Hajós, 1915. február 12. – München, Németország, 1992. október 31.) jezsuita szerzetes, római katolikus pap, filozófiatanár, teológus és misszionárius. Életének jelentős részét Latin-Amerikában töltötte, ahol Brazíliában több mint húsz éven át oktatott filozófiát és vett részt a jezsuita papképzésben. Később Németországban házi lelkészként és kórházi lelkipásztorként szolgált. A 20. századi magyar jezsuita emigráció azon nemzedékéhez tartozott, amely a kommunista hatalomátvétel után külföldön folytatta rendi és tudományos munkáját.

Hajóson született 1915. február 12-én. Középiskolai tanulmányait a kalocsai jezsuita gimnáziumban végezte, majd 1935. július 30-án Budapesten belépett a Jézus Társaságába. A noviciátust és a retorikai képzést a zugligeti Manrézában végezte, ezt követően 1938 és 1941 között Budapesten filozófiát tanult. Jezsuita képzésének gyakorlati szakaszát, a magisztériumot 1941 és 1943 között a pécsi Pius Gimnáziumban töltötte, ahol tanárként és nevelőként működött. Ezután Szegeden folytatta teológiai tanulmányait; 1946. július 26-án itt szentelték pappá. A szegedi egyetemen 1948-ban filozófiai doktori fokozatot szerzett, miközben már 1947-től a jezsuita skolasztikusok filozófiatanáraként működött a budapesti Manrézában.

A kommunista egyházüldözés következtében 1949-ben el kellett hagynia Magyarországot. Olaszországba került, ahol Chieriben folytatta a magyar jezsuita növendékek filozófiai képzését. Ezt követően Firenzében végezte el a jezsuita képzés utolsó szakaszát, a harmadik probációt, majd 1951 és 1953 között Rómában kétéves felsőfokú tanulmányokat folytatott. 1953-ban Innsbruckba került, ahol filozófiát tanított, mielőtt missziós megbízatást kapott volna Dél-Amerikába.

1954-ben Brazíliába küldték, ahol a következő több mint húsz évben a jezsuita felsőoktatás és papképzés szolgálatába állt. São Leopoldóban filozófiát tanított és könyvtárosi feladatokat látott el, majd Rio de Janeiróban és São Paulóban is oktatott. Munkássága során papnövendékek és fiatal jezsuiták nemzedékeit vezette be a filozófiai gondolkodásba, miközben a rend tudományos életének is aktív résztvevője volt. Brazíliai működése a magyar jezsuiták latin-amerikai missziójának egyik jelentős fejezetét alkotja.

1975-ben rendi elöljárói visszarendelték Európába. A bajorországi Schrobenhausenben előbb az angolkisasszonyok (Congregatio Jesu) közösségének házi lelkésze lett, majd a helyi kórház lelkipásztoraként szolgált. Ebben a munkakörben különös gondot fordított a betegek, idősek és haldoklók lelki kísérésére, amely élete utolsó másfél évtizedének meghatározó szolgálata lett.

1992-ben súlyos daganatos betegség támadta meg szervezetét. Élete utolsó heteit a müncheni Berchmanskolleg betegszobájában töltötte, ahol rendtársai vették körül. 1992. október 31-én hunyt el Münchenben.