Nagypall, Osztrák-Magyar Monarchia, jelenleg Magyarország — 1915. augusztus 18.
Halálozási adatok:
Róma, Olaszország — 1990. március 16.
Felekezet:
római katolikus
Egyházi státusz:
szerzetes
Egyházmegye / rend:
jezsuita (Societas Jesu)
Szentelési fokozat:
áldozópap
Rendbe lépés:
Budapest, Magyar Királyság, jelenleg Magyarország — 1934. július 30.
Örökfogadalom:
1951. augusztus 15.
Papszentelés:
Sanghaj, Kína, jelenleg Shànghǎi (上海) — 1946. július 27.
Egyéb használt név:
Schober József; Paj Jungnien
Életrajzi adatok
Magyar jezsuita szerzetes, kínai misszionárius, történész, sinológus és egyetemi tanár, a 20. századi magyar jezsuita tudományosság egyik legjelentősebb alakja. Kutatásainak középpontjában a kínai jezsuita missziók története, a kínai–orosz kapcsolatok és a kora újkori kelet-ázsiai diplomáciatörténet állt. Tudományos pályáját Kínában kezdte, majd a Harvard Egyetemen szerzett doktori fokozatot, ezt követően közel három évtizeden át a Georgetown University professzoraként működött, életének utolsó éveiben pedig a római Jezsuita Történeti Intézet kutatójaként dolgozott.
1915. augusztus 18-án született Nagypáliban. Középiskolai tanulmányait a pécsi Pius Gimnáziumban végezte, majd 1934. július 30-án Budapesten lépett be a Jézus Társaságába. A noviciátust és filozófiai tanulmányait Budapesten végezte, ezt követően 1940-ben a magyar jezsuiták kínai missziójába küldték. Előbb két éven át a japán megszállás alatt álló Pekingben tanult kínai nyelvet, majd 1942–1943-ban Tamingban (Yungnien) felügyelőként és tanárként működött a magyar rendtartomány missziójában. 1943 és 1947 között a Sanghaj melletti Zikavej (Xujiahui) jezsuita főiskoláján teológiát hallgatott, ahol 1946. július 27-én pappá szentelték.
1947-ben Rómába került, ahol a Jezsuita Történeti Intézetben kezdte meg a kínai misszió történetének forrásfeltáró munkáját, miközben a Pápai Gergely Egyetem egyháztörténeti karán folytatott tanulmányokat. Harmadik próbaévét 1949–1950-ben a spanyolországi Gandiában végezte, ünnepélyes négyfogadalmas professzióját pedig 1951. augusztus 15-én tette le.
1955-ben a Harvard Egyetemen folytatta tanulmányait, ahol kelet-ázsiai történelemből és nyelvtudományból szerzett doktori fokozatot. Disszertációja The Jesuits and the Sino-Russian Treaty of Nerchinsk (1689): The Diary of Thomas Pereira, S.J. címmel 1961-ben Rómában jelent meg, és a kínai–orosz kapcsolatok történetének alapvető forrásmunkájává vált. A mű a nercsinszki szerződés létrejöttében közreműködő jezsuiták szerepét dolgozta fel, és később a kínai–szovjet határvitákkal foglalkozó kutatásokban is hivatkozási alapnak számított.
1958-ban a washingtoni Georgetown University professzora lett, ahol 1985-ig a kelet-ázsiai történelem oktatójaként működött. Megszervezte és felépítette az egyetem Kelet-Ázsia történetével foglalkozó posztgraduális képzését, amely az Egyesült Államok egyik meghatározó ilyen jellegű programjává vált. Az egyetemen számos vezető tisztséget töltött be: 1964 és 1966 között az Üzleti Kar (School of Business Administration), 1966 és 1968 között pedig a School of Foreign Service dékánja volt. Hallgatói között több később ismert közéleti személyiség is megtalálható volt, köztük Bill Clinton, az Amerikai Egyesült Államok későbbi elnöke.
Nyugdíjba vonulását követően egy évig a washingtoni Smithsonian Institution Woodrow Wilson-ösztöndíjas kutatójaként dolgozott, majd 1986-ban Rómába költözött, ahol ismét a Jezsuita Történeti Intézet munkatársa lett. Haláláig a Monumenta Sinica forráskiadási vállalkozáson dolgozott, amely a 16–18. századi kínai jezsuita missziók dokumentumainak kritikai kiadását tűzte ki célul. A sorozat első kötete halála után, 2002-ben jelent meg John Witek SJ szerkesztésében, Sebes József előkészítő munkájára támaszkodva. Hagyatékában további két kötet kiadásra előkészített anyaga maradt fenn.
1990. március 16-án, hosszan tartó betegség után hunyt el Rómában. A kortárs nekrológok a kínai jezsuita missziók történetének nemzetközileg elismert kutatójaként emlékeztek meg róla, aki tudományos munkájával maradandó hozzájárulást tett a kínai kereszténység és a jezsuita missziók történetének feltárásához.
Külföldi szolgálati helyek
Tól
Ig
Hely
Jelenlegi név, ország
Templom / intézmény
Beosztás
1940
1942
Peking (北京), Kína
kínai nyelvi tanulmányok
1943
1947
Zikawei, Kína
Xujiahui (徐家汇)
teológiai tanulmányok
1947
1949
Róma, Olaszország
Pontificia Università Gregoriana
Jezsuita Történeti Intézet; egyháztörténeti tanulmányok a Gregoriana Egyetemen
1949
1950
Gandía, Spanyolország
tercia
1952
1943
Taming (大名), Kína
magyar jezsuita misszió
felügyelő és tanár
1955
1958
Cambridge, MA, USA
Harvard University
doktori tanulmányok
1958
1985
Washington DC, USA
Georgetown Egyetem
a kelet-ázsiai történelem professzora, a graduate program alapítója; 1964–1966 között az Üzleti Kar, 1966–1968 között a School of Foreign Service dékánja.
1985
1986
Washington DC, USA
Smithsonian Institution
Woodrow Wilson-ösztöndíjas kutató
1986
1990
Róma, Olaszország
Institutum Historicum Societatis Iesu
kutató
Irodalmi tevékenység
The Jesuits and the Sino-Russian Treaty of Nerchinsk (1689): The Diary of Thomas Pereira, S.J. Roma, 1961.
Monumenta Sinica. I. (1546–1562). Roma, 2002. (Sebes József hagyatéka alapján, John W. Witek SJ szerkesztésében).
Emellett számos angol nyelvű tanulmányt publikált a kínai jezsuita missziók, a kínai–orosz diplomáciai kapcsolatok és a kora újkori Kelet-Ázsia történetének témakörében.
a kelet-ázsiai történelem professzora, a graduate program alapítója; 1964–1966 között az Üzleti Kar, 1966–1968 között a School of Foreign Service dékánja.
Sebes József SJ, Dr.: személyi adatlap. In: Külföldön szolgálatot teljesítő magyar, magyar származású, illetve magyarul beszélő lelkipásztorok történeti névtára. Elérhető: https://www.diaszporalelkipasztorok.hu/persons_v2/view.php?id=979 (letöltés: 2026-09-13).
Utolsó módosítás: 2026. augusztus 2. 22:55 |
Megnyitva: 7 alkalommal