Budapest, Osztrák-Magyar Monarchia, jelenleg Magyarország — 1912. szeptember 24.
Halálozási adatok:
Innsbruck, Ausztria — 1992. november 2.
Felekezet:
római katolikus
Egyházi státusz:
szerzetes
Egyházmegye / rend:
jezsuita (Societas Jesu)
Szentelési fokozat:
áldozópap
Rendbe lépés:
Budapest, Magyar Királyság, jelenleg Magyarország — 1930. július 30.
Örökfogadalom:
1957.
Papszentelés:
Róma, Olaszország — 1946. július 30.
San Ignazio-templom
Temetés helye:
Jezsuita sírbolt
Innsbruck, Ausztria
Egyéb használt név:
Kiss
Életrajzi adatok
Magyar jezsuita szerzetes, római katolikus pap, kultúrantropológus, egyetemi tanár és külföldi magyar lelkipásztor. 1930. július 30-án Budapesten lépett be a Jézus Társaságába. Noviciátusát és retorikai tanulmányait 1930 és 1933 között a budapesti zugligeti Manrézában végezte, majd 1933–1936 között Szegeden filozófiát tanult. Ezt követően egy évig a pécsi Pius Gimnáziumban működött magiszterként. Az 1938-as budapesti Eucharisztikus Világkongresszus után rendje a tervezett közel-keleti muszlim misszióra készítette fel. Ennek érdekében a Közel-Keletre küldték nyelvi és kulturális tanulmányokra. Bejrútban, Bikfayában és Aleppóban arabul tanult, 1941-ben pedig Isztambulban török nyelvi tanulmányokat folytatott. Törökországi tartózkodása alatt kapcsolatba került Angelo Giuseppe Roncallival, az akkori törökországi apostoli delegátussal, a későbbi XXIII. János pápával, akinek munkáját is segítette. 1943-ban Rómába került, ahol a Pápai Keleti Intézetben (Pontificium Institutum Orientale) fejezte be keleti nyelvi tanulmányait, majd a Pápai Gergely Egyetemen teológiát hallgatott. A második világháború végén Nagy Töhötöm SJ római tevékenységébe is bekapcsolódott. Nagy 1945-ben a magyarországi politikai és egyházi helyzetről készített memorandumának rövidebb változatát Serei fordította franciára a jezsuita rend római vezetése számára. Amikor a dokumentumot kibővítették – egyik példányát XII. Piusz pápának szánták –, a végleges francia szöveg elkészítésében Serei mellett Alszeghy Zoltán SJ is közreműködött. 1946. július 30-án Rómában, a jezsuiták San Ignazio-templomában szentelték pappá. 1947-ben a Pápai Gergely Egyetemen teológiai licenciátust szerzett. Ezt követően Párizsba helyezték, ahol egyetemi lelkészként működött, egyúttal a francia jezsuiták társadalomtudományi műhelye, az Action Populaire munkatársa lett. Párizsban ismerkedett meg Pierre Teilhard de Chardin SJ-vel, akinek hatására érdeklődése egyre inkább a kultúrantropológia felé fordult. Jezsuita képzésének utolsó szakaszát, a harmadik probációt Írországban végezte. Az Irish Jesuit Archives gyűjteményében fennmaradt az 1951–1952-ben a dublini Rathfarnham Castle-ben terciát végző jezsuiták csoportképe, amelyen az első sorban „Charles Serei (Hung)” megjelöléssel szerepel. Ezután az Oxfordi Egyetemen folytatott kultúrantropológiai tanulmányokat. Doktori értekezését 1957-ben „The cult of the mother goddess in early Anatolia” címmel készítette el; az Oxfordi Egyetem antropológiai intézetének doktori disszertációs jegyzéke Serei C. neve alatt tartja nyilván. 1954. augusztus 15-én letette ünnepélyes jezsuita fogadalmát. Doktori tanulmányainak befejezése után, 1957-ben az Egyesült Államokba került. New Yorkban a jezsuita Fordham University oktatója lett, ahol kultúrantropológiát tanított. Amerikai működése több mint két évtizeden át, 1957-től 1978-ig tartott. Tudományos érdeklődésében a vallás, a kultúra és az antropológia összefüggései játszottak meghatározó szerepet. 1978-ban visszatért Rómába, miután meghívást kapott a Pápai Gergely Egyetemre. Egyetemi oktatói munkája mellett bekapcsolódott a Vatikáni Rádió tevékenységébe is, annak angol és magyar nyelvű adását segítette. 1981-ben vonult nyugalomba, de aktív lelkipásztori szolgálatát tovább folytatta. Nyugdíjazása után Kölnbe került, ahol a magyar katolikus misszió vezetője és lelkipásztora lett. 1982 elején már az „új kölni magyar lelkész”-ként említették. Ugyanebben az időszakban egy magyar küldöttség tagjaként Joseph Höffner kölni bíboros érsekkel is találkozott, akit a magyarországi egyház helyzetéről és az erdélyi magyarság problémáiról tájékoztattak. Mintegy hét és fél éven keresztül szolgálta a Kölnben, Bonnban, Düsseldorfban és környékükön élő magyar katolikusokat. Rendszeresen mutatott be vasárnapi és elsőpénteki szentmiséket, nagyböjti lelkigyakorlatokat szervezett és vezetett, valamint zarándoklatokat vezetett a belgiumi Banneux Mária-kegyhelyre. Jelentős szerepet vállalt a kölni Mindszenty Magyar Ház felújításában és megszépítésében; kezdeményezésére és közreműködésével alakították ki annak kápolnáját. Kölnben „Kultúra és vallás” címmel előadássorozatot is tartott. 1989-ben rendje új feladattal Innsbruckba helyezte. Életének utolsó három évét ott töltötte lelkipásztorként és keresett gyóntatóként. Bekapcsolódott az innsbrucki magyar katolikus közösség életébe is: azok között a papok között volt, akik a helyi magyar hívek számára magyar nyelvű szentmiséket mutattak be. Serei Károly 1992. november 2-án hunyt el Innsbruckban szívroham következtében.
Külföldi szolgálati helyek
Tól
Ig
Hely
Jelenlegi név, ország
Templom / intézmény
Beosztás
1947 után
Párizs, Franciaország
egyetemi lelkész, Action Populaire
1951
1952
Dublin, Írország
tercia
1952 után
Oxford, Egyesült Királyság
kultúrantropológiai tanulmányok
1957
1978
New York, NY, USA
Fordham University
kultúrantropológia oktatása
1978
1981
Róma, Olaszország
Gregoriana, egyetemi oktató, a Vatikáni Rádió munkatársa
1982
1989
Köln, NSZK
Németország
magyar lelkész, a kölni magyar misszió vezetője
1989
1992
Innsbruck, Ausztria
lelkipásztor, gyóntató
az innsbrucki magyar közösség szolgálata
Ausztria
Irodalmi tevékenység
Serei, C.: The Cult of the Mother Goddess in Early Anatolia. DPhil thesis, University of Oxford, 1957.
Serei Károly SJ: személyi adatlap. In: Külföldön szolgálatot teljesítő magyar, magyar származású, illetve magyarul beszélő lelkipásztorok történeti névtára. Elérhető: https://www.diaszporalelkipasztorok.hu/persons_v2/view.php?id=989 (letöltés: 2026-09-13).
Utolsó módosítás: 2026. augusztus 7. 22:35 |
Megnyitva: 19 alkalommal