Szülei Babos Boldizsár és Vadkerti Terézia voltak, nyolc testvére volt. 1948. augusztus 14-én, Budapesten lépett be a Társaságba. Annak betiltása után 1950 szeptemberétől két évig a Szegedi Hittudományi Főiskola hallgatója volt. Onnan eltávolították, ekkor Budapesten villanyszerelőként dolgozott.
1957 elején külföldre menekült, és Nagy-Britanniában, a londoni Heythrop College-ban végezte teológiai tanulmányait. Londonban, Nagy Britanniában szentelték pappá 1958. július 31-én. Harmadik probációját 1960-ban Cleveland, OH-ban végezte, majd 1976. február 2-án tette le végső fogadalmait New Yorkban. 1969-ben szerzett doktorátust. 1991-től Parkinson-kórban szenvedett. 1994-ben hazatért Magyarországra. Élete utolsó időszakában nővére ápolta Pécsett.
Sírja Pécsett, a jezsuita sírboltban található.

The Bishops and Episcopal Collegialiti in post Vat. I. Theology. Ottawa, 1964; A keresztség: újjászületésünk szentsége. Yonkers, 1974;
A betegek kenete. Az élni akarás szentsége. Yonkers, 1975;
A szentségek. Róma, 1977;
A szentségek általában. Keresztség és bérmálás. Róma, 1975;
A betegek kenete. Róma, 1978;
Az egyház szentségei. Bp., 1996; Keresztség – bérmálás. Bp., 1996;
Mozaik külföldi provinciánk életéből. Magyar jezsuiták vallomásai. I–III., Szerk. Szabó Ferenc. Bp., 1997–1999. I, 88–105.