Róna Gábor SJ (Kiskunhalas, 1929. február 4. – Budapest, 2015. június 21.) magyar jezsuita szerzetes, római katolikus pap, misszionárius. Életének három évtizedét Ecuadorban töltötte lelkipásztori szolgálatban, majd hazatérése után Kalocsán, Miskolcon, Hódmezővásárhelyen és Budapesten működött. A nemzetközi Szeretetláng Mozgalom egyik legjelentősebb magyar alakja volt, aki a Lelkinapló spanyol nyelvű fordításával és a mozgalom nemzetközi terjesztésével szerzett nemzetközi ismertséget. Emellett a Keresztény Édesanyák Szent Mónika Közösségének országos lelki vezetőjeként is szolgált.
Pedagógus családban született. Édesanyja tanítónő, édesapja tanyai iskolák igazgatója volt. Gyermekéveit Kiskunhalason és Soltvadkert környékén töltötte. Elemi iskoláit a kalocsai iskolanővéreknél végezte, majd 1939-ben a kalocsai jezsuita gimnázium bentlakó növendéke lett. Tanulmányait a második világháború végén a kiskunhalasi református gimnáziumban fejezte be. A jezsuiták iránti hivatása már gimnazista korában kialakult, ezért 1947. augusztus 14-én belépett a Jézus Társaságába. Noviciátusát a zugligeti Manrézában kezdte meg, azonban a kommunista hatalomátvétel és a szerzetesrendek felszámolása miatt 1949-ben társaival együtt el kellett hagynia Magyarországot.
1949 és 1951 között Németországban humán tanulmányokat folytatott, majd 1951–1953 között a belgiumi Leuvenben filozófiát hallgatott. Ezt követően 1953–1955 között Godinne-ben magiszterként működött. Teológiai tanulmányait 1955 és 1959 között a spanyolországi Granadában végezte, ahol 1958. július 15-én pappá szentelték. Harmadik probációját 1962-ben a kolumbiai La Cejában végezte el, ünnepélyes örökfogadalmát pedig 1963. augusztus 15-én tette le.
Pappá szentelése után Ecuadorba küldték, ahol harminc éven át szolgált. Első állomáshelye Portoviejo volt, ahol kollégiumi spirituálisként és hitoktatóként dolgozott. A harmadik probáció után Quitóban a jezsuita provincia provinciálisának titkára lett, emellett a Gonzaga Kollégium spirituálisaként tanított, valamint kórház- és börtönlelkészi szolgálatot is ellátott. 1965 és 1970 között Mantában plébániai káplánként és kórházlelkészként működött. Szabbatikus évét 1969-ben Madridban töltötte. Ezt követően ismét Portoviejóban szolgált spirituálisként és hittantanárként, majd 1982 és 1984 között Quitóban a novíciusmester segítője (socius) volt. Ecuadori szolgálatának utolsó éveiben, 1984 és 1989 között Guayaquilben működött spirituálisként.
1980-as magyarországi látogatása során ismerte meg a Szeretetláng Lelkinaplót, amely mély lelki hatást gyakorolt rá. Ennek nyomán elhatározta, hogy a művet spanyol nyelvre fordítja. A fordítás 1989-re készült el, és jelentősen hozzájárult ahhoz, hogy a magyar eredetű lelkiségi mozgalom Latin-Amerikában is elterjedjen. A mexikóvárosi első nemzetközi Szeretetláng-találkozón, 1999-ben Bernardino Echeverría ecuadori bíboros a mozgalom nemzetközi koordinátorává nevezte ki. Ezt a tisztséget 2008-ig töltötte be.
1989-ben Dankó László kalocsa–kecskeméti érsek meghívására végleg hazatért Magyarországra. Nyolc éven át a kalocsai jezsuita templom igazgatójaként működött, miközben a városi kórház és a női büntetés-végrehajtási intézet lelkésze is volt. 1997-ben Miskolcra került, ahol a jezsuita gimnázium hittanára és az avasi plébániatemplom lelkipásztora lett. 1999 és 2002 között Hódmezővásárhelyen szolgált segédlelkészként, majd 2002 februárjától haláláig a budapesti Jézus Szíve-templom lelkipásztora és gyóntatója volt. Itt végzett szolgálata során különösen sokan keresték fel lelki vezetésért és gyóntatásért.
Hazatérését követően Erdő Péter bíboros a Keresztény Édesanyák Szent Mónika Közösségének országos lelki vezetőjévé nevezte ki. Számos lelkigyakorlatot vezetett, előadásokat tartott, és aktív szerepet vállalt a magyar katolikus lelkiségi mozgalmak életében. Egész életét a missziós lelkület, a gyóntatószolgálat és a Mária-tisztelet határozta meg.
Róna Gábor SJ 2015. június 21-én hunyt el Budapesten, rövid, súlyos betegség után. Temetését 2015. július 4-én tartották a budapesti Jézus Szíve-templomban.