Magyar jezsuita szerzetes, filozófus, egyetemi tanár és misszionárius, aki csaknem három és fél évtizeden át működött Latin-Amerikában. Tudományos pályáját a filozófiatörténet, a metafizika és a katolikus társadalmi tanítás oktatásának szentelte, elsősorban Brazília jezsuita felsőoktatási intézményeiben. A magyar jezsuita emigráció egyik legjelentősebb tudós egyénisége volt.

1912. november 12-én született Szederkényben. Középiskolai tanulmányainak befejezése után a budapesti Manrézában lépett be a Jézus Társaságába. A noviciátust követően humán tanulmányokat végzett, majd 1934 és 1935 között Szegeden retorikát tanult. Filozófiai képzését Budapesten folytatta, ezt követően 1937-ben Kalocsán magiszterként működött. 1939 és 1942 között Szegeden teológiát hallgatott, ahol 1941. június 22-én pappá szentelték.

A második világháborút követően, 1946 és 1947 között a szegedi Hittudományi Főiskolán a filozófiatörténet tanáraként működött. Oktatói tehetsége és tudományos felkészültsége miatt rendi elöljárói további külföldi tanulmányokra küldték.

1948-ban Rómába került, ahol a Pápai Gergely Egyetemen (Pontificia Università Gregoriana) filozófiatörténeti szakosodást végzett. 1950-ben Chilébe küldték, ahol a santiagói Colegio San Ignacio filozófiatanára lett. 1952-ben a belgiumi Leuven Katolikus Egyetemen folytatott doktori tanulmányokat, majd 1953-ban ismét Rómában képezte magát.

1954-ben Brazíliába helyezték, ahol a Rio de Janeiro állambeli Nova Friburgo jezsuita filozófiai főiskolájának tanára lett. Közel tíz éven át filozófiatörténetet, metafizikát és más filozófiai tárgyakat oktatott, miközben fiatal jezsuiták nemzedékeit készítette fel a papi szolgálatra.

1964-ben Rio de Janeiróba került, ahol a jezsuiták filozófiai intézetében, majd a Pontifícia Universidade Católica do Rio de Janeiro (PUC–Rio) oktatójaként folytatta tanári munkáját. Előadásain elsősorban a filozófiatörténet, a metafizika, az ismeretelmélet és a katolikus társadalomfilozófia kérdéseivel foglalkozott. 1971 és 1973 között vendégtanárként São Paulóban működött, ezt követően ismét Rio de Janeiróban tanított egészen haláláig.

Tudományos érdeklődésének középpontjában a keresztény filozófia és az Egyház társadalmi tanítása állt. Legismertebb önálló munkája a Las encíclicas sociales című spanyol nyelvű összefoglalás, amely a pápai szociális enciklikákat ismertette és értelmezte. Emellett filozófiai és teológiai tárgyú egyetemi jegyzeteket, oktatási segédanyagokat és kisebb tanulmányokat készített, elsősorban belső használatra a jezsuita felsőoktatási intézmények számára. A brazil könyvtári katalógusok és bibliográfiák tanúsága szerint munkássága főként oktatási célú kiadványokban maradt fenn.

1984. június 25-én hunyt el Rio de Janeiróban. Haláláig aktív oktató és lelkivezető maradt.

Las encíclicas sociales. Rio de Janeiro, év nélkül.
Filozófiai és teológiai egyetemi jegyzetek a metafizika, filozófiatörténet és a katolikus társadalmi tanítás tárgykörében (Nova Friburgo és Rio de Janeiro, belső kiadványok).